2016. jan. 4.

A legszebb Karácsonyi ajándékunk - Köszönet!


Soha nem szerettem orvoshoz járni és bevallom, még egy szimpla vérvétel is rettegéssel tölt el, a zöld csempés kórházakban pedig még látogatóként is az ájulás környékez. Így amikor elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk, számomra rendkívül fontos volt, hogy majd olyan helyen szülhessek, ahol a lehető legbarátságosabb a légkör, a legkevésbé „kórház-szerű” a környezet és zöld csempe még nyomokban sem lelhető fel a falakon.
Ám ami ennél is lényegesebb volt, hogy olyan orvost találjak, akiben maradéktalanul megbízhatok. A legjobbat szerettem volna magunk mellett tudni, hát érdeklődni, keresni, kutatni kezdtem.
Így kerültünk Dr. Herczegh Szabolcs rendelőjébe, majd 9 hónap múlva a Róbert Kórház lila színű szülőszobájába.


Mindig úgy képzeltem, hogy egy magánklinika megfizethetetlen luxus, ezért kellemes meglepetésként ért, hogy itt tulajdonképpen egy török nyaralás áráért hozhatom világra a gyermekemet, magas színvonalú ellátás mellett és szállodai körülmények között. És ekkor még nem is sejtettem, hogy ez az intézmény a fentieken kívül még mennyi pluszt fog nyújtani nekünk. Most már állíthatom, hogy itt szülni életünk legjobb befektetése volt!

Jön a baba!
Mindössze egy vizsgálaton voltam Herczegh Doktor Úrnál, mielőtt felhívtam a terhességi teszt eredményével, így nagyon jól esett, hogy így ismeretlenül is, már az első pillanattól kezdve velünk örült a baba érkezésének.
Kedves, mosolygós, megnyugtató személyisége, pozitív kisugárzása és alapossága mindig biztonságérzetet nyújtott számomra a terhes gondozás ideje alatt. Azt pedig külön értékeltem, hogy a nap 24 órájában elérhető volt telefonon és mindig készségesen, végtelen türelemmel válaszolt az engem foglalkoztató kérdésekre, ahogy azt fogadott szülésznőnk, Czemmel Franciska is tette a szülést megelőző találkozásaink során.
Nekem fontos volt, hogy előre megismerhettem őt, mert nem akartam, hogy egy idegen legyen mellettem a vajúdás óráiban és az is lényeges volt, hogy időben egyeztethessünk a szüléssel kapcsolatos terveimet.
A kórház által szervezett felkészítő tanfolyamok is hasznosnak bizonyultak, mert nem csak sokat tanultunk belőlük, de megismerkedhettünk az itt dolgozókkal, megnézhettük a szülőszobákat, a csecsemő osztályt, bejárhattuk az épületet. Ennek köszönhetően hétről-hétre fokozódó várakozással és növekvő magabiztossággal léptünk be a klinikára, ahol egyre több volt az ismerős arc.
Így volt ez december 9-én, a mi nagy napunk reggelén is, amikor kinyílt a szülészet ajtaja és Charlie angyalaiként jelent meg mögötte Kovácsné Bognár Kati, Franciska és Nega Doktornő. Engem pedig rögtön elöntött a megnyugvás kellemes érzése.

Végre szülünk!
A barátságos, otthonos hangulatú szülőszoba franciaágyán a párom mellett fekve vártam a fájásokat, zenét hallgatva, majd később hol állva, hol a kádban fekve, a nekem jól eső módon vajúdhattam.
Minden vágyam az volt, hogy természetes úton hozzam a világra a kisbabámat, fájdalomcsillapítás és egyéb beavatkozás nélkül és úgy gondoltam, hogy ezért mindenre hajlandó leszek.
Ehhez a Doktor Úrtól, Franciskától és a szülőszobában velem küzdő páromtól is maximális támogatást kaptam, ám a természet és a baba méretes buksija közbeszólt, így a vajúdás végén mégis a műtőben kötöttem ki.
 Addig a császármetszés gondolatától is rettegtem, de ott, abban a helyzetben, a csapat profizmusának és kedvességének köszönhetően félelem helyett csak megkönnyebbülést és hálát éreztem.
Végig tudtam, hogy feltétel nélkül rábízhatom magam Herczegh Doktorra és számíthatok Franciskára, aki a műtőben sem hagyott magamra és végig kedves szavakkal bíztatott, fogta a kezem, simogatta a fejem. Ez azokban a pillanatokban rengeteget jelentett a számomra, amit soha nem felejtek el neki.
Az aneszteziológus végtelen kedvessége és türelme pedig az első pillanattól kezdve megnyugvással töltött el.
A műtét gyorsan és oldott hangulatban zajlott. A team tagjai barátságosak, jó kedvűek voltak, végig viccelődtek, ami elterelte a figyelmemet arról, hogy éppen mi történik velem a lepel túloldalán.

Csak egy angyali hang rántott vissza a valóságba: az estébe hasító hangos sírás, ami a legédesebb zene volt a füleimnek! Megérkezett a várva-várt kisbabám!
A Doktor Úr a már készenlétben várakozó Franciska kezébe adta őt, aki rögtön megmutatta nekem. Ordított, maszatos volt és véres, magzatmáz borította, de számomra még így is a leggyönyörűbb volt a világon! Úgy éreztem, hogy nála szebbet és aranyosabbat még nem láttam életemben! Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni.
Csak egy kis időre vitték ki, s miután megmérték, felöltöztették rögtön vissza is hozták nekem. A mellkasomra fektették és hosszú percekig puszilgathattam, simogathattam, miközben a Doktor Úr befejezte rajtam a műtétet. Majd kivitték a kislányomat az apukájához. Az ő karjaiban várhatta, hogy engem is kitoljanak hozzájuk. A következő két órát már hármasban, a saját szobánk nyugalmában és teljes meghittségben tölthettük. A babát rögtön a mellemre tették, így szinte az első pillanattól szopizott.


Az első napok
A következő reggeltől végig mellettem volt a picur csak akkor vitték el, amikor valamiért segítséget kértem az ellátásában. Utóbbiban nem volt hiány. A csecsemős nővérektől kezdve az orvosokon át az éjszakás nővérekig mindenkitől maximális törődést kaptunk, a teljes személyzet a gondunkat viselte. Mindenki kedves és mosolygós volt, még a takarítónő is.


Megmutatták, hogy hogyan kell ellátni egy csecsemőt, megtanítottak fürdetni, segítettek a szoptatásban, a gyerekorvos naponta megvizsgálta a kicsit.
Franciska rendszeresen benézett hozzánk és Herczegh Doktor is minden nap meglátogatott.
Szuper volt, hogy a párom szabadon jöhetett, mehetett, annyi időt töltött bent velünk, amennyit csak akart, így már az elejétől fogva részt vehetett a baba gondozásában.
Mindez lehetővé tette a számomra, hogy kizárva a külvilágot csak a kisbabámra koncentráljak. A kórházban töltött napok burokban teltek, csakis rólunk szóltak. A kettesben átvirrasztott éjszakás során kezdtünk el egymással ismerkedni, összeszokni, felfedezni a másikat. Csodálatos volt!
A gyerekorvosunk szerint, az hogy a baba ennyire mosolygós, kiegyensúlyozott,, nagyon szépen szopizik és hogy rengeteg tejem van, annak is köszönhető, hogy ilyen nyugalomban és harmóniában teltek az első közös napjaink.


Könnyes búcsú
Meg kell mondanom, hogy bár alig vártam, hogy haza érjünk és megkezdhessük hármasban az életünk, picit fájt a szívem, amikor elérkezett az indulás napja.
Elsőször Franciska jött elköszönni, majd Herczegh Doktor búcsúzott tőlünk, amitől őszintén meghatódtam.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha könnyes szemmel fogok elhagyni egy kórházat, hálával és szép emlékekkel csordultig telt szívvel. - Mindezt a küzdelemmel teli órák és nehéz vajúdás ellenére. –
Amikor kiléptünk a klinika ajtaján lezárult egy gyönyörű korszak, egy izgatott várakozással és megannyi élménnyel teli, csodálatos 9 hónap, aminek a Róbert Kórház dolgozói is részesei voltak és akiknek azért, hogy életünk egyik legszebb emlékeként gondolhatunk vissza erre az időszakra, örökké hálásak leszünk.
Különösen Herczegh Doktor Úrnak és Franciskának, akiknek ezúton is szívből köszönünk mindent!
De az ajtón túl ott várt a még ennél is csodálatosabb új életünk a kisbabánkkal, aki a Dorka Rebeka nevet kapta. Dorka azt jelenti, Isten ajándéka. Ő tényleg nem csak az idei Karácsony, de életünk legszebb ajándéka!

Gerda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése