2015. szept. 30.

Dékány Ágnes doktornő támogatott, segített, kísért, vezetett - KÖSZÖNET

Kedves Róbert Károly Kórház Csapata, Kedves Valéria és Gabriella!


2015. augusztus 15-én megszületett első kisfiúnk, Marci. Mivel kislánykorom óta tartottam a szülés fájdalmától és az anyává válás felelősségétől, ezért mikor férjemmel elérkezettnek láttuk az időt a családalapításra, olyan orvost kerestem, akire maximálisan rá merem bízni magunkat, aki megnyugvást és biztonságot tud majd nyújtani a családdá válás nehéz óráiban, vagyis olyan valakit, aki mellett nem érzem majd kiszolgáltatottnak magam. Tudtam, hogy valami másra vágyom, mint a klasszikus orvos-beteg kapcsolat és a hagyományos, „futószalagos” szülés, de ekkor még nem fogalmazódott meg bennem pontosan, hogy mi is ez, így azt sem tudtam, hogy merre keressem.

A 2014-es év vége felé haladva néhány kellemetlenebb személyes tapasztalat és pár hónap sikertelen kutatómunka után úgy döntöttem, az ünnepek idejére pihentetem az orvos- és kórházkeresést. Ekkor ajánlotta egy ismerősöm a figyelmembe a Róbert Kórházat. Bár erős volt az elhatározásom, hogy januárig nem foglalkozom a témával, mégis megnyitottam a kórház honlapját. Rövid és felületes nézegetés után azon kaptam magam, hogy az orvosok fényképeit böngészem, és megérzéseimre hagyatkozva keresem a „hozzám illőt”. Így esett a választásom Dr. Dékány Ágnesre – annak ellenére, hogy elhatároztam, semmiképp sem szeretnék női orvost. Nem is értettem a döntésem, de valahogy mégis úgy éreztem, Ő lesz a megfelelő kísérő számunkra.

Már az első találkozás alkalmával – ekkor Marci már ott volt a pocakomban – biztosra vettem, hogy jó döntést hoztam. Dékány doktornő megnyugtató és bizalmat árasztó kisugárzása azonnal elvágta bennem azt a kellemetlen szorongást, amit valószínűleg minden nő átél, mikor belép a nőgyógyászati váróba. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy nála nincs „buta” kérdés, bármiről lehet beszélni, és mindig van ránk idő – a rendelés mégsem csúszik soha. Úgy éreztem, külön figyelmet szentel a várandósság és szülővé válás lelki oldalára is, ami számomra legalább olyan fontos volt, mint pl.: a megfelelő vérkép. A terhesgondozás és az által vezetett szülésfelkészítő tanfolyam – melyen a férjem is részt vehetett – olyan plusz tudást és biztonságot adott nekünk, amivel könnyebben, kevesebb félelemmel és inkább örömteli izgalommal vártuk a Nagy Napot.

Sokat jelentett számunkra az is, hogy már a tanfolyamok alkalmával megismerkedhettünk a szülésben segédkező bábákkal, így a miénkkel is, Kun Laurával. Laurával egy kisebb komplikáció kapcsán már a rendszeres CTG vizsgálatok előtt megismertük egymást, és már ekkor meglepett rátermettsége, figyelmessége, türelme és elhivatottsága.

Nehéz röviden összefoglalnom gondolataimat, érzéseimet a Nagy Napról és ha azt mondom, csodálatos szülésem volt, az még közel sem fejezi ki pontosan azt, amit érzek. Ez a két ember, hihetetlenül küzdött értünk, tisztelettel, szeretettel, odaadással, figyelemmel, empátiával és mérhetetlen türelemmel kísértek minket, és tettek meg mindent azért, hogy Marci a lehető leggyengédebben jöhessen világra. Nem volt könnyű dolguk, mert akadt néhány nehézség, Ők mégsem mondtak le rólunk és nem választották a könnyebb utat.

Korábbi szülésélmény-beszámolókban mindig csak azt hallottam az orvosokról, hogy esetleg az utolsó órában bekapcsolódnak a folyamatba, Dékány doktornő azonban az elejétől kezdve ott volt velünk, támogatott, segített, kísért, vezetett. Pontosan érezte, hogy mikor van szükség egy kis biztatásra, egy kedves érintésre, nyugtatásra. A szülést követően rengeteget segített az élmények feldolgozásában, időt és energiát nem sajnálva mindig ott volt – és a mai napig itt van velünk, ha kérdésünk van. Olyan szeretettel fogad minket, ami a mai betegellátásból és sajnos nagyrészt az egész társadalmunkból hiányzik, de legalábbis nagyon ritka.

Laura nemkülönben – lenyűgöző volt látni fiatalságát meghazudtoló profizmusát, a belőle áradó szeretet és tisztelet. Energikussága, türelme, kitartása és optimizmusa az utolsó utáni pillanatra sem csökkent, még akkor is tartogatott egy biztató mosolyt számomra. Megható emlékként őrzöm a szülés utáni pillanatokat, a lelki támogatást, illetve a kórházi benntartózkodásunk során mindennapos látogatásait.

Csak dicsérni tudom a kórház többi munkatársát is – emberség és szakértelem tekintetében is valami olyan pluszt kaptunk, ami biztosan visszahúz minket a Róbert Kórházba, mikor úgy érezzük, eljött az ideje!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése