2015. aug. 12.

És TE? Eljöttél???

Egy 38 éves, dinamikus és sikeres férfi miért döntene úgy, hogy teljes orvosi kivizsgálást vesz igénybe? A családja teljes és boldog. Vállalkozásai működnek. Gyermeke eredményes élsportoló. Ő maga elégedett és egészséges.

Egészséges. Vagy mégsem? Azok az apró jelek néha itt-ott… Majd egyre gyakrabban… Először elhessegeti a gondolatot. De van pillanat, amikor kétségbeesik. Hetekig vívódik, majd telefonálgatni kezd.

Először a háziorvost hívja. Megtudja, hogy milyen hosszadalmas és bonyolult procedúra végigjárni a szakorvosi rendelőket, várakozni órákig, visszamenni leletekért, ha valami közbejön, új beutalót kérni…

Aztán a kisváros magánrendelőjébe telefonál. Július van, de ő szeptemberre kap időpontot.

Aztán eszébe jut, hogy itt operálta annak idején a jónevű sebész. Felkattan hát az internetre, néhány perc alatt megtalál a bűvös „Telki” szó beütésével minket, hívja a Rendelőintézetet, pár nap, és már itt is ül, a hűvös váróban. Csak azért várakozik, mert a délelőtti teljes vizsgálatsorozat végén olyan problémát találtak, amihez szükség van egy orvosra, aki csak 13.00-kor érkezik.

Elégedett. Reggel érkezett, délig végigment vagy öt orvosi szakma minden vizsgálatán, az orvosok figyelmesen meghallgatták, olyan kérdéseket tettek fel, amin ő maga is meglepődött, értelmes és valóban meggyőző jótanácsokkal látták el, óráról órára többet és többet tudott meg magáról. Egyre kisebb lett a szorongás benne, egyre pontosabban látszott, hogy mi a tünetek valódi oka. Most már csak egy konzultációra van szükség, aminek alapján biztosan megszületik a helyes kezelés.

Balázs megnyugodott. Nevetve mondja, hogy mennyire kedvesek az asszisztensek, és hogy őt még nem kísérgette ennyi nő, kínálgatta enni- innivalóval és magyarázta el érthetően a vizsgálatok értelmét.
Felszabadultan mesél kislányáról, aki díjugrató, tagja a magyar válogatottnak, tiszta apja, minden nap együtt mennek haza az iskolából, hosszasan beszélgetnek, a tinédzser lány bátran felesel a papával, de a titkait is megosztja vele. Balázs zárómondata pedig az, hogy még nagyon sokáig szeretné látni, hogyan nyeri sorra a versenyeket… majd átküld egy fotót a gyönyörű gyerekéről.

Miért írjuk meg ezt a történetet? Mert bízunk abban, hogy lesz egy pillanat, amikor ránézel a nevető feleségedre/férjedre, a boldogan hintázó gyermekedre, a zölden viruló kertedre, a csillogó autódra, a gyönyörű otthonodra - és rájössz, hogy ezt soha nem szeretnéd elveszíteni. És beugrik egy rossz hír a barátról/kollégáról/ismerősről/szomszédról, akiről nemrégiben kiderült, hogy... És felbukkan a gondolat - ha időben ment volna...

És TE? Időben eljöttél?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése