2014. márc. 19.

Bárhol, mindenhol, akárhol, a világ összes sajtójában akár...

Ezt az üzenetet kaptam - nincs mit magyarázzak rajta:
szia, Vali, megszületett zsófi, már itthon vagyunk, és van itt egy írás, ami főként Erikáról szól, és mindenképp szeretném, ha bárhol, mindenhol, akárhol, a világ összes sajtójában akár ;) megjelenne.

mert Erika egy csoda...

 
Mester és Tanítványa
-Zachár Erika-

Megint olyan csodába sodort az élet. Eleve a szülés. No meg Zsófibaba. Új Én, Új Család, Új Érzések,Új Hétköznapok, Új Diadalok... mennyi csoda elé nézünk!
Várandósság, teli nehéz és boldog pillanatokkal, teli aggódással, teli szeretettel, várakozással, találgatással és fejlődéssel. Sokat változtam már megint. Ahogy ez rendjén is van. Minden várandóssággal, minden Lányommal hatalmasat. Meg sem lep már. Örömteli átalakulások, önmagam teljes elvesztése és egy új önmagam csodálkozásokkal teli megtalálása.
De volt most valami egészen új, valami egészen rendkívüli is, ami velem történt. Ami nem más, Mint Zachár Erika.
Amikor Kingát megszülve visszakerültem a kórházba, és megműtöttek, Erika volt az ügyeletes szülésznő, ő fogadott, látott el, várta velem az orvost, és tartotta bennem a lelket. Ő Nyugtatta meg Apát, hogy nincs mitől félnie, épen, egyben fog viszontlátni 10 perc múlva, ha vége a műtétnek. Ő fogta a kezem, ő adott hitet és harmóniát a bajban.
Akkor tudtam: a következőt csak vele akarom szülni!
Tartottuk a kapcsolatot azóta is, és mikor Zsófi beköltözött a pocakba, én boldogan "szaladtam Erika karjaiba", hogy gondozzon minket, törődjön velünk, és jöjjön velünk a Nagy Útra. Szerencsére az orvosom, dr. Herczegh Szabolcs sem változott, sem személyében, sem kivoltában, így egy csodás csapattal felvértezve álltam a harmadik szülésem előtt. Az első kettő is csoda volt és katarzis, de most olyan megvalósulást várhattam, ami minden pillanatában megfelel annak, amit az idilli szülésemről valaha is gondoltam.
Teltek a napok, hetek, hónapok, és ez a két ember olyan törődéssel vett körül, mint egy gyámoltalan gyermeket.
Erika erején felül (illetve, ki tudja, lehet neki mágikus erői vannak, és ez teljesen normális nála) állt mellettünk a várandósság alatt, felelt minden kérdésemre, és ápolta minden félelmemet, aggodalmamat, kérdésemet és bizonytalanságomat. Úgy meneteltünk, kéz a kézben a Nagy Pillanat felé, hogy egy cseppnyi megtorpanásra nem volt időm, egy cseppnyi diszharmónia nem maradhatott tovább bennem, mint amíg Erikával felvettem a kapcsolatot. Úgy tartotta a tenyerében a lelkem, olyan gyengédséggel és szeretetteli törődéssel óvott saját magamtól, ahogy csak egy angyal képes tenni.
Zsófit is hihetetlen odafigyeléssel és felé fordulással követte nyomon, de cseppet sem aggódást keltve vagy agyon dramatizálva...
És hogy mi az amit ezzel mondani akarok? (Azon felül, hogy Erika a világ legcsodább szülésznője akivel valaha találkoztam?)

 
Nos...
Eddig minden szülésből olyan erőre leltem, ami utána átsegített a nehéz napokon, ami erőt és bizonyosságot adott, hogy meg tudom állni a helyem anyaként. Minden szüléssel megkaptam azt az útravalót, amihez hozzá tudtam nyúlni a nehéz napokon, amibe bele tudtam kapaszkodni amikor féltem, vagy elbizonytalanodtam. Csodás csomagok voltak, máig is itt élnek a mindennapjaimban... És most? Most itt van a tarisznyámban ez a Csomag, amit Zsófitól kaptam, de van itt még valami...  


Egy hatalmas BATYU. Teli ajándékkal.
És hogy kitől? Erikától.
 A Mestertől.
Mit?

 
Húúú, ha én azt mind szavakba tudnám önteni. Olyan ez az egész, mint egy beavatás. Magammal hoztam a lényéből  a feltétel nélküli szeretetét, a mérhetetlen szakmai és emberi alázatát, a másokra való önzetlen odafigyelését. Azt az odafordulást, amivel minden pillanatban velünk volt a várandósság és a szülés alatt, azt a gyengéd, de nem túlzó anyai segítségnyújtást, amit "idegenek" felé én még embertől nem láttam, azt a tiszteletadást, azt a méltóságteljességet, amit csak olyan ember adhat, akiben béke, elfogadás, nyugalom és mérhetetlen Harmónia lakozik. Vele elfogadhattam magam "kiszolgáltatottságomban" is tökéletesnek, vele átadhattam magam egy olyan dimenziónak, aminek csak teljes biztonságban adja magát át az ember, amikor nem kell alakoskodni, nem kell viselkedni, nem kell megfelelni, csak egyszerűen önmagunknak lenni. Az önszeretetet kaptam Tőle, amivel úgy tekintettem magamra végig, ahogy egyébként a gyerekeim felé tudok fordulni. Ez a sok minden, ami ebben a batyuban van, olyan hatalmas és könnyű útravaló, amit oly sok mindenre használhatsz, ami tele van varázslattal, ám mégsem veszed észre, hogy nehéz lenne cipelned. Csak jönnek veled ezek a kincsek, csak hozzád tesznek, de el nem vesznek belőled.
Nincsenek szavak arra, ami hálát, ami szeretetteljes köszönetet érzek. Olyan, mint mikor egy igazán Naggyal találkozol, és onnantól minden megváltozik benned. Átértékelődnek, átszíneződnek, megváltoznak, értelmet és válaszokat nyernek az addigi dolgaid.
Megérkezel. A Mester érintése, a Megvilágosodás egy darabkája.
Nem tudom, mit mondhatnék...tényleg kevesek a szavak.
De abban biztos  vagyok, hogy azt amit Erikától tanulhattam, azt kötelességem továbbadni. Mert a világ ettől lesz jobb. Erika olyan köveket mozgat meg, olyan folyamatokat indít el, ami mind a világ jobb hellyé válását szolgálja. Olyan energiák sugároznak, amiket tovább kell adni, akaratlanul és észrevétlenül is, amik építőkövei a Világbékének. Hiszem, hogy ezek azok a szeretet-sziklák, amiket ha valaki megmozgat, valóban megválthatja általuk a világot. Nem egyedül...hanem azzal, hogy ez nem fér el idebent. Ezt tovább kell adni. Ez egy sorozat, ami folytatódik. Elindul egy patak, továbbmegy, továbbadódik, egyre nő, nő, nő, növekszik, végül folyóvá, folyammá válik, megérkezik az óceánba, felduzzadva, erős szeretettel feltöltődve, a világot jobbá téve.
Igazi Mester. Más lettem általa. A lényével tanított, nem a hangjával, a cselekedeteivel mozgatott, nem a szavával, az emberségével vezetett, nem a kezével mutatott irányt. Önazonosabbá, jobbá, és szeretetteljesebbé váltam általa.
Örök hála érte. De ez sem fejez ki semmit. Egyszerűen most elfogytak a szavak. Csak a cselekedetek jöhetnek. Megyek az óceán felé. Tőle, Általa.
Zachár Erika Zsófi babával
 

1 megjegyzés:

  1. Nem tudtam volna ilyen teljesen megfogalmazni,de maximálisan egyetértek. Erikánál szültünk mi is. Nem is kívánhattam volna biztonságosabb, megnyugtatóbb érzést, mint a jelenlétét a feleségem mellett, a kedvességével, hozzáértésével és a melegséget sugárzó, ugyanakkor könnyed személyiségével. Végül császárral szültünk, de az egész csodaszép élmény Erikával volt teljes és magától értetődő :) Erika... Istennő vagy! :)
    Meg kell említsem Nyéky Boldizsárt is, akiről szintúgy csak pozitívumokat tudok elmondani.

    Nagy szeretettel emlékszünk rátok! :)

    Remélem találkozunk még:
    Emese, Krisztián és a Legszebb Pici Kincsünk; Levente :)

    VálaszTörlés