2013. nov. 13.

Örömteli szülés


Szeretnék köszönetet mondani az egész Klinika munkatársainak, pici lányunk, Dóra örömteli születéséért. Örök pozitív emlék marad számunkra:)
Különösen hálásak vagyunk Dr. Tóth Károly doktor úrnak, hogy az egész terhesség és szülés alatt mellettünk állt. Bármilyen "apró" problémánk volt, mindig pozitívan állt hozzánk és persze a megnyugtató szemeiért, ha közelünkben volt, tudtuk, hogy nem lehet semmi gond:) Életem egyik  legszebb időszaka volt a várandóság.

Örök hálával tartozunk Kovácsné Bognár Katalin szülésznőnek, hogy méltósággal és örömben szültünk. Végig segítőkészen állt hozzánk, bármit kérdezhettünk és kérhettünk tőle. Sajnos a szülés után már nem találkoztunk, de remélem hamarosan egy újabb baba érkezésénél köszönetet mondhatunk újra személyesen.
Nagyon nagy köszönettel tartozunk minden csecsemős nővérnek és a Gál doktornőknek. Szülés után az ő segítségükkel hamar megindult a tejci és mai napig termelődik. Sosem felejtem el, mikor Kati betolta az ipari fejőgépet és csak annyit mondott, hogy vegyek mély levegőt:))) Sok barátnőm, akik már szültek, panaszkodtak, hogy nem nagyon volt tejük, engem megtanítottatok szoptatni!!! Elmondásuk alapján, ennyit sehol nem törődnek egy kezdő Anyukával. Bementem a klinikára úgy, hogy nem tudtam semmit és hazajöttem "gyakorlott" Anyukaként.
Dóra baba nagyon mosolygós, társasági lény, keveset sír, jól szopizik, keze-lába állandóan kalimpál, érdeklődik minden iránt és nagyon nyugodt.

Úgy érzem, minden jót amit kaptunk, Kuharcsik Rékától tanult hipnoszülés módszernek és a Klinika pozitív hozzáállásának köszönhetünk.
Ma már elhiszem, hogy néha a lehetetlen is lehetséges és remélem hamarosan újra találkozunk :)
Köszönettel
Dóra, Judit és Peti








2013.06.05-én 16:25-kor megszületett Dorogi Dóra, 2950 g és 51cm, születése örömteli volt mind a baba mind az Anyuka számára. 

Örömteli szülésünk története: 2013.06.05-én 11-re mentünk ctg-re, ami jól indult, jó magzatmozgások, de egy idő után abba maradt. Ettem, ittam, semmi...feladtuk. Mikor felálltam a székből, éreztem, hogy valami kifolyt belőlem. Gyorsan wc-re szaladtam, szerintem nyákdugó távozott. Közben megérkezett az orvosom is, elmeséltem neki az eseményeket, majd megvizsgált. 2 ujjnyira nyitva, hurrá örülünk:))))
Aztán, hogy másztam le a székről, elfolyt a magzatvíz, ami sajnos nem volt tiszta, mekóniumos, pici lány már nem érezte jól bent magát, már nagyon vágyott ki. Szerencsére a legjobb helyen voltunk, maradunk szülni. Orvos kiszaladt Petihez, hogy értesítse a fejleményekről, majd beengedték hozzám, ahol én már a kórházi köpenyben vártam nagy izgalmakkal. Gyorsan haza zavartam a cuccokért, mert mi csak egy ctg-re és uh-ra készültünk. Ekkor volt kb. 12 óra, én nagyon izgatott lettem, erre nem készültem fel, csak CTG-re jöttem:)))

Doki elmesélte a teendőket, tudta, hogy mindenféle fájdalomcsillapító, oxitocin nélkül szeretném végig csinálni és persze gátvédelemmel. Mivel a magzatvíz mekóniumos volt, gyorsan kellett fájásokat generálnom, mondtam a dokinak, hogy hadd próbálkozzak, mielőtt oxitocinra kerülne a sor, megengedte. Sétáltam, labdáztam, szórakoztattam a szülésznőt, vizualizáltam, nyíltak a rózsabimbók, elvoltam. Szerencsére rendelkezem nagy adag öniróniával, próbáltam viccesre venni a helyzetet (az ember tényleg kiszolgáltatott helyzetbe kerül ilyenkor, amit el kell fogadnunk!!!). Szülésznő nagyon kedves volt, mindent elmesélt előre mi történik, bármit lehetett kérdezni, készségesen válaszolt. Közben eltelt egy jó fél óra, Peti még sehol:) Felhívom, legnagyobb problémája, hogy milyen ruhába jöjjön haza a baba:)))

A fájások idő közben beindultak, kb. 1 óra volt már. Hol 5 percenként, hol 3 percenként jöttek. Közben Peti is visszaért, már nagyon vártam, függetlenül attól, hogy többször bejött a doki és a szülésznő is velem volt, egyedül éreztem magam, vágytam nagyon a szeretetre.
Ezután gyors előkészületek, vizsgálat a szülésznővel, de meg mindig csak 2ujjnyi és szerintük nem elég erőteljes a fájdalom és rendszertelen...vártunk, relaxáltunk, ölelkeztünk. 2 fele a doki is megvizsgált, 2 ujjnyi...nem örültem. Doki javasolta az oxitocint...gondolkodtam és beleegyeztem, de csak nagyon kis dózisban a szurkos magzatvíz miatt, nem várhattunk sokáig az érkezésre. 

Nagyon jó döntés volt, pláne, hogy megijedtem tőle és nehezen egyeztem bele. Oxitocin hatására pikk-pakk elindult a show. Az első oxitocinos hullám borzalmas volt, nem készültem még fel rá, azt hittem kb. fél óra mire hat, hát nem:))) Éreztem, hogy kell pár perc nekem. Levetettem magamról a ctg-t és az oxitocint, kirohantam gyorsan a wc-be és összeszedtem magam, következő hullám mar jobb volt egyedül a wc-n. Visszamentem, visszakötötték az oxitocint meg a ctg-t, Petinek szóltam, hogy kérem az IPOD-om és elindítottam a szivárvány relaxációt, Petivel szorosan átkaroltuk egymást és megpróbáltam befele fordulni. Sikerült, jöttek a hullámok, 20 légzés be, lufi felfúj, aztán itt módosítottam, mert jobb volt felfújva tartani mint kiengedni. Valahogy a 20 kilégzés nem ment, csak 10, de hamar ráéreztem, 30 be 10 ki. Ezalatt Peti szorosan karolt és simogatta a hátam. Én mormoltam magamban, hogy termelődik az endorfin. Fájások között, próbáltam pihenni, Réka hangja nagyon megnyugtató volt, Peti simogat, elhittem, hogy minden rendben, nem vettem tudomást a külvilágról. Néha kérdeztek tőlem valamit, de csak felemeltem a hüvelykujjam, hogy minden rendben.
Fájások alatt még az is pozitív volt, hogy tudtam mi történik, elképzeltem a méhem izmait, mikor melyik dolgozik, bébi megy lefele, összhangban volt minden:) Miután bekötötték az oxitocint, kb. fél-1 óra múlva (fél 4 lehetett) minden hullám végen volt egy nyomási inger...észrevette a szülésznő és megvizsgált, kb. 4 ujjnyira nyitva vagyok...hurrá:))))
Mondta, hogy 5, fél 6 fele baba lesz. Én nem így gondoltam. 4:10 fele már éreztem, hogy jön a baba, átvánszorogtam a szülőágyra, beállítottuk, hogy kényelmes legyen, megkértem mindenkit még egyszer, hogy gátvédelemmel szüljünk és mikor jöttek a hullámok lefele lélegeztem. Ez a szakasz hihetetlen jó volt, nem fájt, csak feszült, csak én és a baba voltunk csendben:) Pihenő időben megengedték, hogy simogassam a buksiját, ez még több erőt adott. A hullámok alatt a doki többször rám szólt, hogy csukjam be a szemem, amit nem értettem, mert csak picit nyomtam, a lélegzetemmel segítettem előre a babát, elképzeltem a nagy J betűt és lélegeztem. Ha elfogyott a levegő, újra be és a nagy J betű, de becsuktam:)))

16:25-kor kb. 4. hullámra megszületett Dóra:))) Peti elvágta a köldökzsinórt, én sokk hatása alatt, család lettünk:))))

Dóra babát gyorsan elvitték a szurkos magzatvíz miatt, de kb. 10 perc után visszakaptam és cicire fektettük. Nem sírt, nyugodt volt, a bőre kisimult rózsaszín, semmi szülési sérülés:))) Az első pár cicizést elbénáztuk, de aztán egyszer csak rácuppant és elaludt a karomban, nagyon édes volt. Közben a doki megvizsgált, sikerült a gátvédelem, belül kellett 2-3 öltést, kint 1-2-t végezni. Elmeséltük, hogy minden nap gátmasszázzsal készültünk, nagyon megdicsért minket:)
Szülésznő kérdezte a végen, hogy mit hallgattam, mert látszott, hogy befele fordultam. Elmeséltem neki, azt mondta, hogy számára is nagy élmény volt, gyorsan csendben szültünk:) aztán a doki is megkérdezte, neki is elmeséltem:) és hozzátettem, hogy jöhet a következő baba:) Csak mosolygott:)
A kórházban töltött idő alatt (amúgy a Róbert Károly Klinikán szültem) minden segítséget megkaptunk a csecsemős nővérektől. Rögtön megindult az előtej, aztán kis fejéssel a 3. nap beindult a tejci is. Dóra baba már a 4. naptól 80-100 g-kat szopizott.
Petivel csak mosolyogtunk, hogy mennyire szép, nyugodt bébink lett, amit valószínűleg a szülésnek köszönhetünk. Én teljesen jól voltam, mintha nem is szültem volna. Nem fájt, nem szúrt és az alakomat is visszanyertem gyorsan (összesen 6 kg-ot híztam), tejci is volt/van, szóval ezer millió hála és köszönet Rékának, hogy megtanította nekünk ezt a módszert, nagyon boldogok vagyunk:)))

A terhességem alatt is sokat segített a relaxáció, elmúltak a szülési félelmeim, sokkal nyugodtabb lettem, mert éreztem, hogy most van valami lehetőség, ami segít, ami hitet ad. Pozitívan álltam mindenhez, találtam magamnak egy új hobbit, a foltvarrást. Olyan életem egyik legjobb időszaka volt, persze a mostani életünk a babával még jobb:) És a sok gátmasszázs Petivel (mert hát ő volt a masszőröm) közelebb hozott minket, azóta is büszke magára, hogy megvédte a gátat:)))))))))))))) 

5 hónap elteltével is örülök, hogy annak idején rátaláltunk erre a módszerre. Dóra még mindig nyugodt, jól szopizik, szeret játszani, keze lába az égnek, állandóan kalimpálnak, mindenkire mosolyog, egy kis tünemény (persze ebben benne van, hogy ő az én pici lányom:). Nem éjszakáztunk mellette, az elején 1-2x felkelt szopizni, de cicin elaludt és kb. 3 hónapos kora óta átalussza az éjszakát (este 9-től-hajnali 5-ig). Érzem, hogy minden jó a szülésnek köszönhető.
Mindenkinek ajánlom, hogy végezze el a kurzust, táplálkozzon helyesen, figyeljen a teste jelzéseire és higgyen benne, hogy megvalósulhat az örömteli szülés!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése