2012. okt. 13.

Luca Veronika


A legmélyebb álmomból ugrottam, amikor megállt a szobám ajtajában, és kissé riadt hangon mondta: 
  - Valika, mennünk kell, elfolyt a magzatvíz!
Egy óra volt. Miközben sietve kapkodtam magamra a ruhát és a szükségesnek vélt dolgokat, kajánul láttam magam kívülről – na, tessék, olyan vagy, mint mindenki, hiába voltál részese szülések százának, a te első „unokád” indulásakor te is csak zavarodottan rohangálsz föl-alá…
Veronika szinte a lányom. Tizenéve szoros kapcsolat fűz hozzá, dolgoztunk, laktunk együtt, anyja mellett anyja lehettem. Hónapok óta várunk erre a pillanatra.
      Megpróbálok józan maradni. Ő picit ijedt.
      - Létezik, hogy két percesek a fájások? – kérdezi. 
- Lehetetlen – és remélem, hogy elég magabiztosnak tűnök – először szülőnél? – közben szörnyen igyekszem palástolni enyhe pánikomat.
Hívom a taxit, és még rákérdezek, hogy mindene megvan-e a csomagban. Hogyne, persze, válaszolja határozottan.
A taxis vidáman poénkodik, de néha rákérdez, hogy jól van-e a kismama, és a „lazacsávó” stílus olyankor nem teljesen őszinte. Vicces, konstatálom magamban, hogy egy vajúdó kismama mennyire félelmetes a környezete számára – már legalábbis a szülőszobán kívül.
De már bent is vagyunk a szülőszobán. Mónika (szülésznő) örömmel fogad minket, azonnal átvesz minden felelősséget, szívemről hatalmas kő legördül, na, most már lehetek boldog, unokára váró tiszteletbeli nagymama.
De nem, mert Veronikám otthon hagyott minden létező dokumentációt. Csinos rózsaszín mappában vár rám az összes terhes gondozásos lelet – miután fél órát taxizom haza. Néhány nap múlva kiderül, hogy bár a leletek és minden papír otthon maradt, Veronikám a szempillaspirált gondosan becsomagolta a szülőszobára induláskor. Mondjuk tényleg nehéz lett volna az a néhány nap szempillaspirál nélkül…
Mire újabb félóra elteltével visszaérek a kórházba, Dr. Tekse széles mosollyal fogad - a méhszáj már bő három ujjnyi – kerekre nyílt szemmel nézek – létezik ez, másfél óra alatt ilyen közel kerülni a szüléshez?
Veronika félig ülő helyzetben a szülőágyon – alszik. A szülőszobán puha homály, mély csend. Négyen állunk az ágy körül – az apa, a szülésznő, a szülész orvos és én. Órákig állunk és némán nézzük, hogyan tartja kézben ez a kicsi nő azt a hatalmas feladatot, amit a természet rárakott.
Mert bár úgy tűnik, hogy alszik – ő valójában mély relaxációban végzi az „örömteli szülés” kurzuson begyakorolt meditációkat. Semmi dolgunk. Soha nem látott élmény! Látjuk, hogy hogyan jönnek a kíméletlen kontrakciók, és látjuk, hogy Veronika tökéletesen ura a helyzetnek, nyoma nincs pániknak, zaklatottságnak, önmagával van, valami elképzelhetetlen mélységben – hihetetlen erővel. Állunk, mint egy oltár körül és várunk. Egyszer azt mondja „jön” – akkor a szülésznő és a szülész orvos a helyére áll, öt nyomás és a semmihez nem hasonlítható csoda – meglátjuk Lucát, akire évek óta várunk, vágyunk – gyűrötten, gyönyörűen anyukája hasán.
Veronika megindultan becézgeti, „Luca, Lucácska”, valaki megszólal – „Gyerekek, látta valaki? Biztos, hogy kislány?” Mindenki azonnal kutatni kezdi tekintetével – felszabadult nevetés a szülőszobán. Fotók, nyugalom, boldogság, szeretet. Itt van végre köztünk!
Drága Luca Baba!
Isten hozott a világunkban! Nagyon örülünk, hogy már láthatunk téged! Szeretet és vidámság vette körül anyukádat akkor is, amikor még vele voltál. Őrült barátnők, téged látatlanban imádó nagyszülők, megszámlálhatatlan mennyiségű rokon, kolléga és jó barát.
Ha majd felnősz, jót derülsz a fotókon és biztosan boldoggá is tesz mind. 


Hát, íme:
Egy boldog pár – az apukád és az anyukád:


Ezek a képek akkor készültek, amikor anyukád legjobb barátnői szolidaritást vállaltak anyukáddal, aki hatalmasra nőtt pocakjával és cicijével már cseppet sem érezte magát olyan kis „dögös” nőcinek, mint amilyen egyébként valójában. Kitömték a hasukat és a melltartójukat, hogy hasonlítsanak a barátnőjükhöz. Szóval a születésed előtti utolsó „csajos buli” így zajlott:


Itt látott meg először az anyukád:


Anyukáddal kettesben:

Boldog, egészséges, hosszú életet, édes, kicsi lány!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése