2012. szept. 7.

Egy szerencsés kisbaba


Kérheti a művi meddővé tételét az a nő, akinek papírja van arról, hogy meddő? Micsoda paradoxon! Hogyan lehetséges ez?

Vannak az anyák, és vagyok én – mondja Anna. Legalábbis itt mélyen magamban még mindig kirekesztettnek érzem magam. 

Még főiskolás voltam, amikor megtudtam, hogy endometriozisom van. Ekkor műtöttek meg először. Ébredésemkor ott állt a főorvos, aki operált és szenvtelenül közölte, hogy nekem természetes úton soha nem lehet gyerekem. Ettől kezdve mindig úgy gondoltam magamra, mint aki meddő, miközben azért titokban persze reménykedtem, hogy talán egy gyerek majdcsak összejön valahogy. 

Az endometriozis velejárójaként időről időre cisztáim alakultak ki, így megműtöttek másodszor, majd amikor már valóban gyereket akartam megműtöttek harmadszor is. Sikertelenül. Nem estem teherbe, pedig már jártunk egy meddőségi centrumba. Harmadik műtétem után fél évvel közölték, hogy újabb műtét szükséges, mert megint lett egy cisztám.

Nna, akkor elegem lett, és felkerestem Fülöp doktort. Ő műtött meg negyedszerre. Már a konzultáción lenyűgözött a szakértelme. Órákig tartott a műtét, ami után részletesen elmagyarázta, hogy honnan mindenhonnan távolított el csomókat és szabadított fel összenövéseket. Csak néztem rá nagy szemekkel, de a legjobban az döbbentett meg, amikor közölte, hogy „és székrekedése sem lesz többé, Anna”. Honnan tudhatta, amikor soha nem mondtam ezt neki? A belek összenövéséből következtetett… Ezek után vakon bíztam benne.

Szóval ott tartottam, hogy elvileg nem volt akadálya a spontán teherbeesésnek. De addigra jócskán túl voltam a harmincon. Most kezdjem el a természetre bízni magam és kísérletezgessek? Na, azt már nem. Beszálltunk tehát a lombikbébi-programba, végigcsináltuk az első heteket, kiváltottam egy vagyonnyi gyógyszert és szófogadóan jártam a vérvizsgálatokra.

Egy reggel megjelentem a negyediken és a lányok levették a vért. Csóválták a fejüket, hát ezt meg kell ismételni. Újra levették. Megint csak néztek rám furcsán. Mondták, hogy meg kell várnom Fülöp doktort, meg vizsgálnia ultrahanggal. Irtó dühös lettem. Mennem kéne dolgozni, mit vacakolnak velem – de azért kivártam. Onnan már csak arra emlékszem, hogy nyújtja felém a kezét, de nem értem, hogy miért, és azt mondja, hogy gratulálok, és végre eljut a tudatomig, hogy babát várok, és nem kell hormon, sem lombikbébi, a természet elvégezte a dolgát és én anya leszek végre!

Anna 3 és fél éve született, gyönyörű és egészséges. Kicsit hisztis, például sosem tudom, hogy időben el tudunk-e indulni otthonról, hiszen van, hogy rájön, hogy nem, nem azt a cipőt akarja, nem azt a ruhát, nem azt a zoknit... Az öccsét viszont imádja és anyáskodik felette. Merthogy rögtön Anna után megszületett Peti. Kicsit csodálkoztunk, hogy milyen könnyen ment, de nagyon-nagyon örültünk! Lassan negyven vagyok, és soha nem gondoltam, hogy három gyerekes anya leszek. Merthogy Peti után úgy voltam vele – minek védekezzem, maholnap negyven vagyok, van ez az endometriozis hajlam, hát a naptár módszert alkalmaztuk. Az ugyan nem működött, viszont a szervezetem hibátlanul, így ennek köszönhetően megszületett Gábor.

Holnap megyünk haza. Kértem az orvost, aki a szüléseimet levezette, hogy kösse el a petevezetőt, mert három gyerek elég számunkra. Testben és lélekben „meddő”-ként – három gyerek édesanyja vagyok. Felfoghatatlan!





1 megjegyzés:

  1. Anna évekkel ezelőtt, az első műtét után felhívott egy vidéki kórházból és kétségbe esve közölte a hírt, amit az orvos mondott neki a műtét után, hogy neki nem lehet gyermeke.
    Azóta szurkoltam nekik, bíztam és vártam velük együtt arra, hogy Anna teherbe essen. Évekig tartó küzdelem után, 2008 nyarán újságolta, hogy megfogant benne „valaki”. Elkísértem Annát, amikor az első felvétel készült a pocaklakóról. Hihetetlennek tűnt, de tényleg ott volt! Majd 9 hónap türelmes várakozás után, 2009 márciusában megszületett Anna és Gábor első gyermeke, az én tündéri keresztlányom: Panka. 2011-ben Peti, 2012-ben Gábor.
    Köszönet Annának, Gábornak, Fülöp doktornak és azoknak, akik nekik segítettek…

    Varga Katalin

    VálaszTörlés