2012. szept. 5.

Cseh-Kóródi Marcell


Épp egy megbeszélésre rohantam. A bejárat előtt egy család. Friss család. Az újszülött a hordozóban. Az egyik családtag fotózza a párt a babával. Ki tud ebből kimaradni? Ez olyan látvány, mint amikor elvonul melletted a násznép te megállsz, néhány percre mindent elfelejtesz, és örömödben elmosolyodsz.
Én csak felajánlottam, hogy csinálok egy képet a teljes családról. A'sszem, legszívesebben megkértem volna őket, hogy hadd kísérjem haza, hadd nézzem az első fürdetést, hadd lássam a nagyszülők arcát, hadd érezzek egy kicsit abból a végtelen boldogságból, ami a családból áradt... Ehelyett
arra kértem Andit, hogy írja meg a történetet. Ő pedig megírta. Szépen, simán, magától értetődően, mintha az a néhány év Marcell érkezését megelőzően nem maga a fájdalom kálváriája lett volna. Persze így már visszanézve könnyű. Marcell feledtet mindent! Hát, Andikám, azt hiszem kaptatok egy életre szóló fájdalomcsillapítót
!

A mi történetünk jóval a terhesség előtt kezdődött. 
A második vetélésem után döntöttem úgy, hogy orvost váltok, mert nem éreztem azt, hogy megfelelően figyelnek rám. Így kerültem Dr. Herczegh Szabolcshoz aki megnyugtatott, amire akkor a legnagyobb szükségem volt és a vetéléseim okára is fényt derített. Egy műtéttel amit szintén a Róbert klinikán végeztek sikerült elhárítani az akadályt, hogy végre anyai örömök elé tudjak nézni. Végig az az érzésem volt, hogy biztonságban vagyok, ha természetes úton nem tud összejönni a baba, akkor is van megoldás és profi szakemberek vesznek körül. Nekem ez az érzés nagyon sokat segített abban, hogy megnyugodjak és végül természetes úton megfoganjon a kisbabánk. A terhesség probléma mentes volt és életem egyik legszebb időszaka, pedig már a 39. évemet taposom.
Bármilyen furcsa, de a szüléssel kapcsolatban is kellemes élményeim vannak. Pontosan tudtam, hogy mikor mi fog történni velem és ez nagyon pozitív hatással volt rám. Mint mindig a férjem is gondoskodott róla, hogy legyen min nevetni és fenntartotta ezt a jó hangulatot. Marci az olimpia nyitó napján született, ami nem meglepő, hiszen az édesapjának komoly sportolói múltja van. Nem is maradt le egyetlen  magyar aranyérem közvetítéséről sem. Az egész család együtt szurkolt. 

A három év megpróbáltatásait feledtette, amikor először tudtuk Marcit a kezünkbe venni. A kitartásunkért egy pici csodát kaptunk, aki megváltoztatta az életünket.

Hát így lettünk szülők és azt hiszem, hogy az igazi történetek még csak most kezdődnek!
Apa örül, hogy megyünk haza.

 Még egy utolsó kép a klinika előtt



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése