2012. ápr. 11.

Amiről nem beszélünk... csak sajnos az attól még probléma

Bravúros kismedencei műtétet hajtott végre egy ötvenes hölgyön klinikánk két orvosa: Dr.Willner Péter, a híres proktológus és a különleges sebészeti megoldásokban gyakorlott nőgyógyász, Dr.Bardóczy Zsolt. Az ilyen betegségekről ritkán beszélünk, szégyelljük, kínosnak találjuk. Pedig elég gyakori, még ha nem is ilyen súlyos formájában.
Egy rendkívüli orvos attól az, hogy még a szélsőségesen nehéz problémát is megoldja. Akkor is, ha rajta kívül mindenki a legrosszabbat választotta volna. Meg persze, ha a beteg nem hagyja magát…

Gabi: 
Állandóan hashajtókat kellett szednem, hogy legyen székletem. Annak a hatása viszont kiszámíthatatlan. Otthon még jól voltam, elindultam munkába. Aztán az Árpád híd közepén, a villamoson rám jött, görcsöltem, ömlött rólam a víz. Így rettegtem elindulni bárhová, folyamatosan azon kellett gondolkodni, hogy ahova megyünk, ott van-e WC. Az életünk központi kérdésévé vált az, hogy nekem mikor volt, hogyan lesz székletem… Szörnyű volt! 

Hogyan találtam ide?
Iszonyat pénzeket költöttem, ilyen tea, olyan gyógyszer, orvosok…. Vagy harminc orvosnál megfordultam. Mindig mindenhol tükröztek, mondták, hogy egyek rostosat és ajánlottak valamit, általában azt, ami a panaszaim egy részéről először eszükbe jutott. Valódi megoldást egyik sem jelentett. Ez persze idegileg is nagyon megviselt. 

Hogyan kezdődik egy ilyen betegség?
Már gyerekkoromban is nehezen volt székletem, de akkor még a kutya sem foglalkozott ezzel. Főleg azután, hogy édesanyám korán meghalt, édesapám rákos lett, munka után rohantam, gondoskodtam róla is. Amúgy is olyan vagyok, hogy mindig, mindenkinek jó legyen, én ráérek, nem én vagyok a fontos. Nem is nagyon vettem észre sokszor a nagy rohanásban, hogy nem voltam WC-n. De erről sem szóltam sokáig, nehogy valakinek gondot okozzak. Azt mondják, hogy a székrekedés gyakran szorongásra vezethető vissza. Valóban nagy bennem a megfelelési kényszer. Például, ha megyünk az utcán, én térek ki mások útjából. És még most, a műtét kapcsán sem mentem táppénzre. Csak néhány napig voltam távol, nem akartam az ügyfeleimet másokra hagyni.

A legdrámaibb fordulat
Hét éve egy proktológus megállapította, hogy egy nagy végbélsérvem van, majd elküldött egy nagy hírű sebészhez. Bejutni hozzá sem volt egyszerű, akkora szaktekintély. Csináltatott egy sor vizsgálatot, aztán azt mondta, asszonyom, magának ki kell venni a vastagbelét. Annyira megijedtem, hogy nem mentem vissza hozzá. De továbbra is fájtak a beleim, és folyamatosan ott volt bennem a félsz. Ezért elmentem egy másikhoz is, ő pedig megállapította, hogy külső, belső aranyerem van, műtét nem szükséges. Egyszóval lett egy papírom arról, hogy ki kell venni az egész vastagbelemet, és lett egy másik papírom arról, hogy műtét nem szükséges.
Úgy éreztem, ez a vég…
Évekig tartó szenvedés után visszakerültem a korábbi híres sebészhez, aki közölte, értsem meg, hogy ki kell venni a vastagbelet. A méhem betolódik a vastagbélbe, azt akarom, hogy szétdurranjon? Attól féltem, hogy ki kell vezetni a belet a hasfalamon, de úgy döntött, hogy előbb megpróbálja a vékonybelet rákötni a végbélre… Ez volt a legmegnyugtatóbb, amit mondani tudott. Pánikba estem, hogy szegycsonttól lentig felvágnak. Nincs is daganatos betegségem, mégis megnyomorítanak… Nem fogok tudni dolgozni… Hazáig bőgtem. Még orvosok is el volt képedve ettől a döntéstől. Mindenki azt mondta, hogy még egy daganatos betegség esetén is először csak darabolják, csak egy részét veszik ki a vastagbélnek, nem pedig az egészet.

Willner doktor, a reménysugár
Már a telefonba is azt mondta, hogy ez a diagnózis nem helyes, a vizsgálat után pedig megerősítette, hogy szó sem lehet arról, hogy kivegye a vastagbelemet. 

Logikus gondolkodás után helyes diagnosztizálás
Legelőször csinált egy ultrahangot a végbélről, amit előtte senki se tett meg. És akkor észrevette a lényeget. Mégpedig azt, hogy amikor én préselek, valami ott betüremkedik, és attól nem tud kijönni a széklet. Székelésnél a végbél elfordul, megcsavarodik, és ahelyett, hogy kiürülne, lezáródik, és a végbélen nem képes átjutni a széklet, a bél saját magát zárja le. Ennek következményeként az évek alatt tovább deformálódott ott minden, a hüvelyfal, a méh. De ez nem volt elég Willner doktornak. Kitalálta, hogy kell egy speciális CT vizsgálat is, olyan, amit még a CT-t végző doktornő sem csinált soha. Először készült egy kép alaphelyzetben, majd préselés közben. A két felvételt összehasonlítva látszott végre pontosan, hogy mi hova mozdul el. Ez vezetett a megoldáshoz.

Gyógyítás: jót s jól
Megkereste a legjobb embereket és a legjobb eljárást. A végbelet meg kellett erősíteni, ezért azt bebugyolálták egy hálóba, így amikor erőlködök, nem nyomódik be. Belülről a longo készülékkel eltávolította az aranyeres csomókat. A nőgyógyász pedig felhúzta és helyrerakta a szerveket. Meggyógyítottak. 

A kulcs
Willner doktor folyamatosan konzultált a kollégáival. Láttam rajta, hogy egyfolytában gondolkodik. Kérdezgetett, nagyon figyelt, és mindenre megoldást keresett. Olyan megoldást, ami meghagyja az emberi méltóságomat és megőrzi az életminőségemet. Ráadásul előre nem ijesztgetett, a műtét után rendszeresen látogatott. Biztatott, hogy nyugodjak meg, most már jól vagyok, minden rendben lesz. És úgy is lett. Két-három nappal a műtét után már mindent csinálhattam. Nem is igazán fájt, inkább egy kicsit furcsa volt, éreztem a testrészeimet és a hálót, ahogy megmozdul. Viszont egy csapásra helyre jött minden. Mivel nagyon hosszú a vastagbelem és kanyargós, mind a mai napig figyelni kell, hogy mit és mennyit eszem. Viszont megszűnt a folyamatos aggódás és rettegés, hogy lesz, nem lesz, mikor lesz, hol lesz… Egyszerűen el sem tudom mondani, ez mekkora megkönnyebbülés. 

1 megjegyzés:

  1. Csodálatos, hogy vannak ilyen nagyszerű és lelkiismeretes orvosaink, akiknek az ember az első mindenek felett! Őszintén gratulálok! A hölgynek pedig szintén, aki nem adta fel a reményt és végül megtalálta a legjobb orvost, ( Willner Pétert) aki sikeresen feltárta a probléma valódi okát és meggyógyította a beteget.

    VálaszTörlés