2012. ápr. 7.

Horkolásra szülés

Van, aki rendszeresen horkolásra ébred, majd megszül.

Csillára akkor lettem figyelmes, amikor a második emeleten, terhessége utolsó vérvétele közben előző szülésének sztorijával szórakoztatta a nagyérdeműt. Mármint az asszisztensnőt, az ügyfélszolgálatos kolléganőt, az ügyeletes orvost, és még néhány ott várakozót. A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor ahhoz a részhez ért, hogy "és akkor felébredtem, mert Robi túl hangosan horkolt". De éreztem valami furcsát is ezzel egyidőben, hát szóltam a szülésznőnek, aki azzal a mozdulattal feltessékelt a szülőágyra, és már jött is Samuka.
Mindez a szülőszobán történt, ahová kora reggel érkeztek, mert Csilla rendszeresen „érzett valamit”… Lefeküdtek a franciaágyra pihengetni, és rögtön álomba is zuhantak. De sajnos Robi horkolt.

Jókedvű lett a reggel, amikor ezt Csilla elmesélte, de a hallgatóság titokban meg volt győződve arról, hogy ekkora mázlija nem lehet még egyszer egy nőnek.

Ám eltelt néhány hét, és jött a csütörtök, amikor korán reggel Csopakon Csilla megint úgy gondolta, érdemes lenne elindulni Pestre. Kényelmesen felautóztak, útközben betértek Herczegh doktorhoz. Vizsgálat, hümmögés, menjenek a klinikára. Ők már ismerték az utat, tudták a dolgukat, mentek a szülőszobára, feküdtek a franciaágyra, szorgalmasan elaludtak. Amikor Csilla ismét arra ébredt dél körül, hogy Robi horkol, az első gondolata az volt, hogy na, jó, bocsánatos bűn, hisz meg van fázva…  Majd felkelt, elment a mosdóba, és visszafelé már szófogadóan ment a szülőágyra… Na, jó még volt néhány perc, amit a kádban töltött egy kis meleg víz társaságában, de a lényeg ugyanaz, néhány tolófájás, és már jött is a világra – ezúttal Sára.

Vannak gyerekek, akikre azt mondják, nekik csak megszületni volt nehéz. Samunak és Sárának az sem.
Mit kívánhatunk? Legyen ilyen könnyű és jókedvű az élet továbbra is. És egészséges és boldog!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése