2012. febr. 16.

Vince Dániel

A baba a karján volt, amikor beléptem és elkezdtem a mondókámat arról, hogy ki vagyok és mit akarok tőle (interjút). Gyönyörködve néztem a kicsit, ő megérezte, hogy szívesen ölelgetném, ezért felém nyújtotta. Mentegetőztem, hogy „nem vagyok bemosakodva”… Elmosolyodott, körbeszaglászta a csecsemőt, és a karomba tette.  Úgy gondolom, ő sincs – mondta, és nevettünk. A magasztos pillanatot a jókedvű könnyedség váltotta fel. 

Vince a nyolcadik gyermek a családban. És ahogy édesanyja elkezdett a családról mesélni, ez a motívum köszönt vissza újra és újra – érzékenység és humor. Mélység és elengedettség. Lehet, hogy ez egy kulcsa a boldog nagycsaládnak?

Bejárták a világot.
Mária Stella Svájcban született Szilveszter napján. Pont olyan bohókás és jókedvű. Népdaléneklést tanul, tehetséges, többször szerepelt már televízióban, rádióban.
A legidősebb már kirepült. Olasz szakos egyetemista. Most tart ott, hogy az otthonról hozott értékeket összeveti a külvilágéval. Szülei bíznak abban, hogy a családban tanult értékek elég erősnek bizonyulnak.
A második szülött fiú, Ábris. Ő az odaadó csibész. Minden huncutságban benne van, de ha a családi munkamegosztás ráeső feladatairól van szó, komoly felnőtté válik.
Emánuel a sport gyermeke. Biciklijével átvág a hegyen, az erdőn, amikor iskolába siet.
Berci a térképek és csaták nagy ismerője, alig múlt tíz éves. Mégis rá lehet bízni a hétéves leánykát, aki elé minden délután elmegy a zeneiskolába, felül vele a hévre, majd a dombon lévő ház felé tartva átveszi kishúgától a rózsaszínű hátizsákot és így teszik meg a kaptatót.
A hétéves Szép Johanna hétéves az okos művész. Az órákon drága jó kislány, majd szünetben felkergeti a fiúkat a fára.
A három éves Ambrus volt mostanáig a kisbaba. Mint egy kis tűzhely, úgy vonzott maga köré mindenkit, minden testvére az ő fejlődésében gyönyörködött és szórakoztatta önfeledten.
És most itt van Vince. Amikor a szülőszobán felsírt, a gyerekek már a klinikán voltak, a folyosón vártak. Apa kivitte nekik megmutatni. Körbeállták, és a derék, férfias apa meghatottságában nem tudott a könnyeinek parancsolni. A szülésznő csak nézte ámultan. Majd szólt a csecsemősöknek, a gyermekorvosnak, a szülésznek és az osztályos ápolónak, hogy jöjjenek, mert ilyet ritkán látni.
Így lett egy kisebb kör, a gyerekekből, akik az apjukat és a kisbabát csodálták, és lett egy nagyobb kör a szerencsés itt dolgozókból, akik a családot csodálták.
Legyen most az olvasó is szerencsés, hogy része lehet a még nagyobb körnek, aki ezt a csodát körülállja.
Gabi! Elismerésed az egyik legnagyobb elismerés, amit mostanában hallottam. Azt mondtad, hogy a kórházról meg csak annyit, hogy ez tényleg „családi” kórház. Itt senki nem akar kiskakasként hatalmaskodni. Béke van, derűs, kedves, segítőkész emberek mindnyájan.
Köszönjük a visszajelzésedet. Annál is inkább nagy szó ez, mivel tudom, hogy szültél már Svájcban, megismerted Olaszország, Franciaország, és sok magyar város nőgyógyászatait, de ha ez az orvosod holnap Kínába menne, hát lehet, hogy utána mennél oda is megszülni a kilencediket. (Amikor felvittem a megírt szöveget, hogy jóváhagyd, kijavítottad, és azt írtad, hogy nem hogy lehet, de biztosan utánamennél.)
És miért is ne lehetne kilencedik gyermek. A jel, ami a kilenc hónapot jelenti, a héberben, formája az anyaméhet ábrázolja, a keskeny nyílás pedig felfelé az üzeni, az égnek szülöd gyermeked.
Az pedig nagyon megnyugtató, amit arról mondtál, hogy igen, nálatok is van konfliktus, lárma és veszekedés. De a gyerekeid mégis azt az időt sírják vissza, amikor az építkezés idején mindannyian egy szobában laktatok és emeletes ágyakon aludtak a gyerekek.

Ja, és még írtál néhány sort nekem, amit kifelejtettünk a beszélgetésből, pedig nagyon aranyos - "Van egy méhészetünk. Ott is megvan mindenkinek a maga feladata. Ki az akácerdőben a kaptár körül, ki tisztes távolban a bogrács mögött, ki a teherautón, ki a pergetőműhelyben, ki az üvegezésnél, a címkézésnél, ki pedig huncutul a mézbe bocsátva a kisautóját... - összehangoltan dolgozunk, akár csak a méhecskék:"

Vince Dániel, hát, ez a család vár téged haza! Érdekességképpen lefotóztam első öltönyöd, amiben elhagyod a klinikánkat.
Legyetek egészségesek és boldogok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése