2011. nov. 1.

Pályázati felhívás értékes ajándékokkal

Nagymama Emlék Könyv - kattints a pályázatra

A nagymama nem fertőz” – mondja Dr. Gál Éva gyermekgyógyász főorvosnő a szülésfelkészítő előadáson, amikor arról beszél, hogy az újszülöttel mikor tanácsos először vendégeket fogadni. Nem, nem ajánlott az első hetekben szélesre tárni a bejáratot a kíváncsi családtagok, babanézőbe sereglő baráti társaság előtt. Az újszülött immunrendszerének erősödése, a baba és a mama napirendjének alakulása, a család intimitásának védelme – csak néhány érv a korai babalátogatás ellen.

De akkor mi legyen a nagymamákkal? Egy nagymama nem fertőz? Nem befolyásolja a napirend alakulását? Nem zavarja a frissen alakuló családot? Nem bizony!

Nagymamává válni ugyanis ősrobbanás. A galaxis átlényegül, a bolygók viszonya átrendeződik, minden átalakul – az univerzum középpontjába egy (vagy több) fényesen ragyogó csillag kerül, a nagymama-bolygó mozgása megváltozik, sajátos unokakörüli forgási pályára áll.

- Manyika kivetkőzött magából, mióta a lánya megszült. A kávészünetekben újszülött unokája szopási és alvási szokásairól hallgatunk végeérhetetlen beszámolókat, bababoltok katalógusával üldöz minket, minden nap újonnan készült fotók tucatjaival lassítja a levelezőrendszert, és könnybelábadt szemmel mesél a pelenka tartalmáról. Lőjél le, ha ilyen leszek én is nagymamaként…

- És aztán olyan lett.

Mi is a nagymama?
Érdekképviselet az unokát körülvevő szülői, iskolai elvárások tengerében
Végtelenített üzemmódra állított analóg játszótárs
Folyamatos rendelési időben működő pszichológus és lelki barát
Interaktív mesemondó szoftver le nem merülő akkumulátorral
Multifunkcionális barkácsgép
Húsleves, rántotthús sültkrumpli és palacsinta készítő automata
Non-stop rendelkezésre álló, ringató, dédelgető, mesélő, vigasztaló, wii – egy hatalmas lélek

- Mondjak róla történetet? – kérdezett vissza a barátnőm, aki imádta a nagyanyját, és máig nem képes feldolgozni halálának tényét – meséljek sztorikat? Meséljem el, hogy száz kilométerről meglepetésszerűen beállított az osztályomba egy nagy csokor szegfűvel a névnapomon? Micsoda büszkeséggel és elégedettséggel tekintett a tanítványaimra és rám - ahogy ott állok még majdnem kamaszként de már sikeres pályakezdő tanítóként? Vagy hogy miket mondott, és hogy ölelt át az első szerelmi csalódásom idején? Nincsenek nagy sztorik. Illatok, képek, félmondatok vannak. A karácsony reggelek, amikor az ágyból hallom a konyha zörejeit, a beszűrődő villany fényét, a mindent átjáró biztonságérzetet? A falusi nyarak melegét, az állatokkal teli udvar illatát, hangjait, a kismacskák szőrének puhaságát? A tudatot, hogy attól, hogy ő van, attól van a világban mindig egy hely, aminek egyes egyedül én vagyok a közepében?...

Mit meséljek? Hogy már nincs?

Valóban nehéz a nagymamákról érzelmek és pátosz nélkül gondolkodni, írni. Ahogyan nehéz az unokákról is érzelmek és pátosz nélkül gondolkodni, írni.

Mégis jó megosztani a bennünk lévő érzéseket – maradandó emléket állítani róluk azzal, hogy leírjuk, megörökítjük őket írásban, képekben, meghatóan, vagy humorral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése