2011. nov. 9.

Nem lehet visszatartani

A múlt héten Szegeden egy másodszor szülő nő a taxi hátsó ülésén szülte meg gyermekét. A köldökzsinórt az apa vágta el, majd újszülött kisfiát a saját pulóverébe bugyolálta. A szülészetre érkezéskor a személyzetnek alig maradt dolga. 

Megkérdeztem a szülészorvost, hogy hogyan fordulhatott ez elő. 

Ő azonnal rátapintott a lényegre – Ugye, délután volt? Igen, pontosan a délutáni csúcsforgalom idején. A taxi többek között ezért is nem tudott elég gyorsan az intézetbe érni.  – Mert mi a baj a délutánokkal? Az van – magyarázta a doki – hogy egy másodszor szülő, amikor megindul a szülés, néha úgy érzi, ó, ez még semmi. Nagyobb fájdalomra emlékszik az első szülése idejéből, ezért amikor jönnek a méhösszehúzódások, az órájára néz, és nagyjából a következő fut át az agyán. Hmm, fél kettő múlt tíz perccel. Ebből éjfélre lesz gyerek. Leghamarabb. Na, jó, akkor még van időnk. Amúgy is alig fáj. Jó esetben csak letusol, előveszi a holmiját, rosszabb esetben meg összecsapja a kezét, jesszusom, hogy néz ki a lakás, előveszi a létrát, vödröt, és lemos pár ablakot. Majd megvárja, míg élete párja hazaér, és akkor kényelmesen elindulnak szülni. Ugyanez a logika vezérli hajnalban is. Hmm, fél kettő múlt tíz perccel. Ebből délnél előbb nem lesz gyerek, most ébresszem fel a családot? A férjem most aludt el, anyám is ráér még izgulni délutánig. Így aztán fél kettő után tíz perccel a többedszer szülő szépen marad a fenekén, és egyszer csak azon kapja magát, hogy olyan fájások jönnek, amiket már nem lehet visszatartani. Ahogy a velük érkező gyermeket sem, így vele fordul elő rendszeresen – bár szerencsére nagyon ritkán – hogy megszül a kocsi hátsó ülésén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése