2011. nov. 26.

Rózsaszín az élet

Gréta, Karolina, Eleonóra, Katalin Helga, Hanna, Dalma, Anna Luca, Lillybell Maria, Dóra, Szófia, Eszter, Lili

Egy pillantás az újszülött osztály pelenkázó asztalai fölé, ahol a kisbabák neveit rögzítik megszületésükkor a megfelelő színű cédulára. Hopp, csupa rózsaszín! Az elmúlt időszakban csak kislányok születtek. Tizenketten egymás után, anélkül, hogy akár csak egyetlen fiú megtörte volna a sort. Mindenki elmosolyodik, ahogy meglátja az árulkodó színsorozatot. Micsoda véletlen! 
Pedig a véletlenre egyre kevesebb dolgot bíznak manapság a szülők . Kontrollálható a gyermekvállalás időpontja, az anya fizikai állapota. A szülők néhány héttel magzatuk fogantatása után már láthatják őt ultrahang segítségével. Folyamatosan képesek figyelemmel kísérni fejlődését, még a születés időpontja is programozott néha... 
Egy dolgot tartott meg magának a természet - a döntés jogát a gyermek nemét illetően... 

Pedig mióta világ a világ, a szülők a lehető leghamarabb tudni szerették volna, hogy fiuk lesz vagy lányuk. Sőt, hiedelmek fűződnek a gyermek nemének befolyásolásához. 

A "Magyar Néprajz nyolc kötetben" című gyűjteményben az alábbi olvasható erről a témáról:
"Legfontosabb kérdés volt a gyermek neme.
Még a két világháború között is általánosan elterjedt szokás volt, hogy a vőlegényes házhoz érkezvén a menyasszonynak egy kisfiút ültettek az ölébe, hogy elsőnek fiút szüljön. 
Sok helyen hittek abban, hogy nászéjszakán a férfi valamilyen ruhadarabjának az ágyba, szerszámjának az ágy alá helyezésével biztosíthatják ugyanezt. 
Fontos szerepet tulajdonítottak a két fél ekkori viselkedésének, a szeretkezés közben és utána elfoglalt helyzetüknek. Például az asszonyt figyelmeztették, nyitva ne felejtse a száját, mert biztos lánya születik; bal oldalára forduljon majd, ha fiút szeretne. 
A Dunántúl több vidékéről feljegyzett adatok szerint a szülőnő méhlepényét körte- vagy almafa alá földelték el, attól függően, hogy fiút vagy kislányt kívántak következő gyermeknek. Mások az elásást végző személy nemét tartották meghatározónak ilyenkor. 
A várandós asszonyt környezete állandóan figyelte, hogy véletlen jelenségekből következtessenek. Napjainkig hiszik, városokban is, hogy az előreugró, hegyes has fiúcska születését jelzi, míg a kislány inkább a farban van. 
Ugyancsak általános volt az a hiedelem, hogy a fiúgyermek anyja hasának bal, a kislány a jobb oldalában helyezkedik el, ott rugdos. Májfoltokból, lábdagadásból lányra, sok rosszullétből fiúra következtettek. 
Csongrád megyéből származó adat szerint a terhes asszony ujjával bökjön keresztül egy pókhálón. Ha a pók újból beszövi a lyukat, fiút fog szülni, ellenkező esetben lányt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése