2011. nov. 17.

Apa s szülés

Megírtam azt a cikket a családközpontú szülészetről, abban a férfi szerepéről. A legtöbb olvasónak tetszett. Örültem.
Aztán felhívott egy gyerekkori barátom, és azt mondta, gyere, igyunk egy kávét, már régen beszélgettünk. Ahogy leültünk, az első pár perc a szokásos csevegéssel telt. Majd rátért arra, amiért valójában meginvitált. Elolvasta a cikket. Nagyon felkavarta. Eszébe jutottak az emlékek. A gyerekei felnőttek. Mind a három. Már unokája is van. Mégsem felejtette el azt a pillanatot, amikor bevitték a feleségét a szülőszobába, majd amikor újra látta, akkor már ott volt vele egy kisbaba. Hazamentek, és boldogan élnek azóta is együtt. Megéltek már egysmást, de együtt vannak, tiszteletben, szeretetben... Mi ebben a sztori? A sztori az "ott volt vele egy kisbaba" -rész. Ő mesélni kezdett, én pedig megrendülve hallgattam az ötvenegynehány éves férfi vallomását arról, hogy volt az életében egy pillanat, amikor megszakadt az addig elválaszthatatlannak érzett, mély egység-élmény, ami addig a feleségéhez fűzte. Azóta is úgy érzi, hogy akkor, ott elveszített valamit. Kettejük világa teljes volt, erősen ragaszkodtak egymáshoz, nem férhetett közéjük a külvilágból senki. És akkor megszületett a gyermekük, akit mindketten akartak. Ez a férfi intelligens, mély érzésű, családjáért a végtelenségig elkötelezett - ma is. De nem képes elfelejteni, hogy akkor eltört benne valami.
Pszichológiai tanulmányok nélkül nehéz megérteni azt a jelenséget. Van a kötődésnek olyan mértéke, ahol a férfi kizárólagosság-igénye a nő iránt olyan erős, hogy a gyermek érkezése törést okoz benne... Az ilyen típusú férfiak ezt erősen elfojtják, hiszen ez az érzés nyíltan nem vállalható, a társadalmi normákkal összeférhetetlen...

"Bár, lett volna akkoriban is már apás szülés" - fakad ki végül belőle, én meg fellélegzek. Jó, szóval nem az a következtetés, hogy akkor a gyermekek csak a feleség kedvéért születtek.

Hogy akkor mi a következtetés?
A felkészülés jelentősége. A családdá alakulás céljának tisztázása. Az érzések felszínre hozása, megbeszélése... A kapcsolatok, viszonyok tisztázása.
Előfordul, hogy az anya és gyermeke szoros kapcsolatára az érintett nő is úgy tekint, hogy vagyunk "mi" - mármint az anya és a gyermek, és van "ő", az apa. Megtörténhet, hogy a férfi érzi - sokszor alaptalanul - hogy vannak "ők" és vagyok "én". Akárhogy is, ha ezt valamelyikük így éli meg, akkor létrejön az érzelmi szakadék. Ami a pár tudatossága nélkül tovább mélyülhet... messzire visz ez a téma. 
De szerencsére akkor jön Dr.Bardóczy, azt mondja, hogy a gyerekszülés célja nem a gyerek, hanem a kapcsolat megerősítése, sokatmondón mosolyog hozzá, és mindenki eldöntheti, hogy komolyan veszi ezt a mondatot, vagy sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése