2011. okt. 26.

Peti születik

Ilyen nincs? De van! Mélyvénás trombózist követően természetes szülés gátvédelemmel
Bár orvosi szempontból egyáltalán nem volt komplikáció mentes a terhességem, ennek ellenére én a kilenc hónapot és a szülést csodálatosnak, problémamentesnek, életem eddigi legszebb időszakának éltem meg.
Aggodalomra pedig volt bőven volt ok. Először még csak egy kis vérzés a 13. héten, ami természetesen mikor máskor, mint este 10-kor, a 4 napos ünnep első napján kezdődött. Ráadásul közvetlenül a horvátországi nyaralásunk előtt. Szerencsére a késő este ellenére orvosom nyugodt hangon elmagyarázta, hogy a méhlepény lehet olyan helyen, ami vérzést okoz, és amíg kevés, illetve nincsenek görcseim, ne aggódjak. A pár perces telefon során sikerült úgy megnyugtatnia, hogy a nyaralást sem mondtuk le. Szerencsére, mert később igencsak ránk fért a nyugalom.
A 26. héten ugyanis egy nagy kiterjedésű mélyvénás trombózis alakult ki a lábamban, de ezt első gyermekes kismamaként nem ismertem fel. Egészen addig, amíg el nem kezdett dagadni és vörösödni a bal lábam, meg voltam róla győződve, hogy a baba nyom egy ideget. A biztonság kedvéért mégis beugrottam az orvosomhoz, aki rögtön mondta, hogy hagyjam abba a vetkőzést, ez mélyvénás trombózis, irány a kórház! Túlzás nélkül mondhatom, hogy az életemet mentette meg!
Bár a nővérem is ennél az orvosnál szülte teljes gátvédelemben mindkét, szintén 4 kiló körüli gyermekét, akkor még nehéz volt elhinnem, amit váltig állított. Hogy már a terhesség alatt alig várta a szülést, meg, hogy élete legszebb élménye volt, a több mint 40 órás vajúdása ellenére is. És tényleg! Nem csak nővérem perverziója volt az izgatott várakozás a szülésre, hanem én is így jártam, már az első beszélgetést követően. Olyan meleg szívvel és tisztelettel beszélt a doktor úr a szülésről, mint a világ legszebb, a nőket igazi nővé érlelő, megszépítő, az anya és az apa kapcsolatát teljessé tevő élményről, hogy kismamaként onnantól kezdve különlegesnek éreztem magam. És végig, a 9 hónap alatt úgy gondoltam a szülésre, mint ennek a szép időszaknak a megkoronázására. Terhességem alatt sokszor kérdezték, hogy félek-e a szüléstől. Én mindig azt válaszoltam, hogy nem félek, hanem inkább jóleső izgatottság fog el, ha rá gondolok. Szép dologra készültem és valóban nagyon szép dolgot kaptam...
Hajnali kettőkor kezdődtek a premestruácós jellegű fájások. A kis vérzés miatt, ami a fájdalmat kísérte, rögtön felhívtam a doktor urat, aki mondta, hogy ma akkor szülni fogunk. Meghagyta, hogy amint 5 percenként 1 percesek a fájások, induljunk a kórházba és hívjam őt is. Innentől kezdve apával stopperral mértük az időt… J A fájások 4 óra körül sűrűsödtek be, ekkor hívtam a doktor urat másodszor. A férjemmel mindketten izgatottak lettünk: VÉGRE ELJÖTT A NAGY NAP!
Én azok közé az anyukák közé tartozom, akik ott szülnek, ahol az orvosuk van. Az, hogy a doktor úr a Róbert Károly magánklinikán vezet szülést, először megrettentett. A korábbi trombózis miatt a szüléssel kapcsolatban a legfontosabb feltételem a kórház felszereltsége volt, az, hogy amennyiben a trombózis ismét gondot okoz, nem kelljen átszállítatni másik kórházba. Az nyugtatott meg végül, hogy a klinika a Nyírő Gyula Kórház területén belül van, így a teljes kórházi biztonság és háttér helyben adott.
Fél 6-ra értünk be, ahol egy nagyon kedves szülésznő vizsgált meg és jelentett az orvosomnak, hogy még csak 1 ujjnyi a méhszáj, még sok időnk van. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy mennyit számít az, hogy az ember milyen körülmények között vajúdik. De aztán a következő 9 órában volt időm ezt megtapasztalni. Két fájás között az otthonosan berendezett szobában, a franciaágyon kényelmesen elheveredünk a férjemmel, fájás alatt pedig a bordásfal és a tusoló segített. A szülésznő gyakorlatilag végig ott volt mellettem, de ha kértük, azonnal kiment a szobából, ha megnyugtatásra volt szükség, már bent is termett. Így jutottunk el a kitolási fájásokhoz 3 körül. Bardóczy doktor a gátvédelem pártfogója, ami számomra is nagyon fontos volt. A gátizmom nem adta meg magát egykönnyen, ezért folyamatos gátmasszázzsal segítette a tágulást, amikor pedig a fájások gyengébbek lettek, sétáltatott, leguggoltatott és rozmaring olajat szagoltatott velem. Végül egy kis oxitocyn is kellett Peti megszületéséhez, de 17:23-ra meglett a 4 kilós, 57 cm hosszú kisfiam épen, egészségesen, teljes gátvédelem mellett, repedés, vágás nélkül. Megszületése után a babát rögtön rám fektették, csodálatos érzés volt. Ráadásul már a kitolási szakban felsorakozott Peti 3 tagú fogadó bizottsága: a Cserny Alapítvány gyermekorvosa és rezidense, valamint a csecsemős nővér. A csecsemős nővérek később is nagyon segítőkészek voltak, megtanítottak szoptatni és fejni is.
A gátvédelemnek köszönhetően már gyakorlatilag másnap úgy éreztem magam, mint terhességem előtt. Orvosom egyébként szülés közben is korrekt volt, mert már akkor mondta, hogy gátmetszéssel már régen babusgathatnám babámat. Ez bár megnyugtató volt, de tartottam magam ahhoz az első elhatározásomhoz, hogy szülés közben a doktor diktál, mert akkor biztos kezekben vagyok én is és a baba is. Így utólag sem változott meg a véleményem arról, hogy a sikeres terhesség és szülés titka az orvosba vetett teljes bizalom és a vele való együttműködés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése