2011. okt. 26.

Laura

Otthon vajúdott. Fájásai kezdetben nem voltak túl erősek, ezért úgy döntött, hogy ameddig bírja, otthon marad. A férjét is csak az utolsó órákban ébresztette fel. Mire a klinikára érkeztek, már eltűnt a méhszáj. Ez azt jelenti, hogy hamarosan megszületik a baba…

- Azt hiszem, hogy magasan van a fájdalom küszöböm, azért bírtam ilyen sokáig.

- Megedződtél?

- Igen.

- Miért meséled el?

- Mert amikor benne voltam, csupa ilyen történetre vágytam. Kerestem a túlélőket, példákat akartam. Hinni szerettem volna, hogy van tovább, hogy van remény, segített volna, ha hasonló esetről olvasok.

Elképzelem, amint a huszonéves lányt felhívja a nőgyógyásza, és furcsa hangon arra kéri, hogy keresse fel, mert van itt valami, amit meg kell beszélniük… a mell biopszia lelet…

Karcsú, magas, szép nő – életkedvvel, ambíciókkal, a pályája kezdetén – tervekkel, vágyakkal, sötét gondolatok nélkül.

És amikor bizonyossá válik, hogy 28 évesen megtámadta a mellrák, az első napok a legrosszabbtól való félelem érzéseivel telnek. Nem talál kapaszkodót, csak egy szó dübörög a fejében – rák, rák, rák. Ami egyenlő a halállal.

- Mi mozdított ki a legmélyebbről?

- Az orvosom, és a párom. Az orvosom több hasonló esettel találkozott már. Sikerült nagy nehezen megértetnie velem, hogy a mellrák gyógyítható. Bár meggyőzött arról, hogy bátran vállalhatok babát a gyógyulásom után, azt majd csak sokkal később mondta, hogy bizony évek kellenek, míg regenerálódik a szervezetem.

És most itt van ő, akire 8 éve várnak. 2900 grammal, 52 cm-esen, bátran szipákolja az előtejet az anyukája mindkét melléből. Még az operált mell megmaradt mirigyei is engedelmeskednek a hormonok parancsának, és az ő követelő éhségének. Szülei megbabonázva gyönyörködnek a kisbabában. Tegnap született.

- A párod hogyan segített?

- Még nem éltünk együtt, amikor ez kiderült. Az ő első reakciója az volt, hogy „na jó, most azonnal ideköltözöl”. És attól kezdve a gondoskodás és a pozitívumokra koncentrálás határozott meg mindent. Én hullámvasutaztam. Hinni – feladni, bízni – reményt veszteni, volt, hogy naponta többször megéltem ezt az érzelmi ingadozást. Ő nem vesztette el a stabilitását. Minden pillanatban elhitette velem, hogy sikerülni fog.

- Mennyi idő, míg távozik a félelem, a mindig jelenlévő aggodalmaskodás attól, vajon visszatér-e a rák?

- Évek. Egyre hosszabb és hosszabb időszakok teltek el anélkül, hogy eszembe jusson. A legfelszabadítóbb az volt, amikor az orvos kimondta, hogy most már „hivatalosan is gyógyultnak is tekinthető”. Akkor jött az újabb türelemjáték, elkezdeni várakozni arra, hogy mikor indulhat a babaprojekt. Öt év. Kimondva talán nem sok, de az elején nagyon szíven ütött.

- Ezt az időszakot is tudatosan kezeltétek.

- Amikor kiderült, hogy évekig kell várnunk, míg szülhetek, úgy döntöttünk, hogy nem töltjük az időt sopánkodással. Akkor másra koncentrálunk. Kineveztük ezt az időt az utazások időszakának. És a készülődés, az élmények megélése, feldolgozása teljesen elterelte a figyelmünket. Gyógyultam, gyógyultunk – testben és lélekben.

A kicsi baba gyönyörű és egészséges mamát kapott a sorstól. Derűt sugárzó, erős papát. Olyan férfit, aki képes volt „átvinni a szerelmet a túlsó partra”. Nemigen lesz olyan megpróbáltatás az életben, amit ők hárman ne vészelnének át. Okosan, tudatosan, derűvel, és tisztán.

A terhes gondozás és a szülés körül minden nagyon magától értetődő volt. Mindenki nyugodtan és derűsen fogadta őket, megnyugtató intim környezet vette körül őket mindvégig. A szülőszobában négyen voltak együtt, az édesanya, az édesapa, a szülész orvos és a szülésznő. A kitolási szak utolsó periódusában vákuumhoz kellett folyamodni a baba érdekében, de az is egyszerűen és gyorsan történt.

- Ez a történet egy új élet boldogságának, vagy a fiatalon elmúlással találkozó nőnek a sztorija?

- Ez már Laura sztorija. És az ő boldog szüleié. Akik persze sokkal jobban értékelik az életet, és az új életet. Amiben a közhelyek is értelmet nyertek. Hogy most már nem számít a múlt. Csak Ő.

Ő meg ott terpeszkedik teljes 2900 grammos valóságában édesanyja ágyán, a melle közelében, és a meghatott végszóra megnyikkan kicsit és nyújtózik egy nagyot.

Isten hozott, Laura!

Klinikánk életében nem ritkák az olyan esetek, amelyekben valamilyen rendellenesség, komplikáció előzi meg a teherbeesést, vagy kíséri a terhesség folyamatát. A mi pácienseink tudatosan keresnek olyan környezetet, olyan orvost, aki felkészült a speciális helyzetekre. Laura édesanyja betegsége óta tudatos életmódot folytat. A család szokásai, értékrendje, életmódja igénylik a természeteshez közelítő megoldásokat, igénylik a humanisztikus megközelítést és környezetet.

A választás ezért esett a klinikánkra, klinikánk egyik orvosára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése