2011. okt. 28.

Babamasszázs

„Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz”

Harry Harlow és munkatársai 1966-ban végezték el azt az azóta híressé vált kísérlet-sorozatot, amely bebizonyította, hogy az érintésnek, az ölelésnek rendkívül fontos szerepe van a korai kötődés kialakulásában.

Az ún. „szőranya-drótanya” kísérlet támasztotta alá, hogy milyen nagy szükség van az érintésre. A kismajmok ketrecébe kétféle „anyát” helyeztek, az egyik csupasz, henger alakú drótbábu volt, míg a másik szőrmével borított. A kutatók megfigyelték, hogy a kis rézuszok a nap nagy részét a szőranyán csimpaszkodva töltötték, még akkor is, ha a táplálékot éppen a drótanya szolgáltatta. A ragaszkodás és kötődés kialakulásában tehát nem a táplálékadó szerep, hanem az érintés, a testi közelség és az ölelés az elsődleges.

A Science Magazin 1980-ban publikálta azt a nyulakkal végzett kísérletet, amelynek eredeti célja nem is az ölelés és az érintés vizsgálata volt. A kutatók zsíros táplálkozással mesterséges érelmeszesedést váltottak ki a rágcsálóknál és ennek következményeit szerették volna lejegyezni. Megdöbbenve tapasztalták azonban, hogy a nyulak 15%-ánál gyakorlatilag semmilyen káros hatása nem volt az egészségtelen táplálásnak. Nehezen jöttek rá, hogy mi jelentette a hibaszázalékot: ezeket a nyulakat ugyanis gyakran és sokat simogatta az etetésükkel megbízott orvostanhallgató.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése