2016. febr. 4.

Dr. Dékány Ágnes a Kossuth Rádió vendége volt

A Millenárison, a közmédia napján, a "Vendég a háznál" sátrában ülünk.
Ennek az órának a vendége Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász, aki azért is nagyon kedves a szívünknek, mert 4 gyermeke van. 


- Mennyi idősek a gyerekek? Össze lehet egyeztetni az orvosi munkát és a 4 gyermeket?

- A legnagyobb gyermekem 9 éves a legkisebb pedig 20 hónapos. Kettejük között van egy 6 és egy 3 éves is. Én úgy gondolom, hogy a szülész- nőgyógyász szakma legnagyobb titka egy megfelelő férj, aki segít abban, hogy a család együtt tudjon működni.

- A saját gyerekei mi módon születtek? Kórházban, otthon, szülőotthonban, férjjel, férj nélkül, dúlával, bábával? Egyáltalán kell a szülész orvosnak segítség, akkor, amikor szül?

- Gyakorlatilag minden gyerekem másképp született. Az első gyermeknél még én is nagyon sok szempontból tapasztalatlan voltam, de nagyon jó érzés volt, mikor megszületett. Utána azt tudtam mondani, és úgy is éreztem, hogy kb. 95%-ban olyan volt a szülés, amilyennek gondoltam. Ez az élmény megerősített sok mindenben. A második szülésem egy nagyon gyors, viharos és élményteli szülés volt. A negyedik volt az, amelyik a leglassabban és leghosszadalmasabban zajlott. Tehát nincs feltétlen összefüggés, hogy az első a legnehezebb az utolsó a legkönnyebb. Összegezve, sok mindent megtapasztaltam és nagyon sokat segített a munkámban az, hogy személyes élményem volt a váradósságról és a szülésről. Segítőnek természetesen volt orvosom, szülésznőm és természetesen kórházban szültem. Nagyon fontosnak éreztem, mint szakember, és mint szülőnő, hogy természetes körülmények között szüljek, csak akkor, és olyan beavatkozások legyenek, amikre ténylegesen szükség van. Ugyanakkor legyen egy biztonságos háttér, mint egy védőháló, ami ott van, hogyha probléma lenne.

- Mi adja az otthonosságot? A színes falak? A kép a falon? Vagy az hogy jelen van a férj?  

- Az otthonosságot a hozzáállás adja. Elsősorban az ott jelenlévők hozzáállása. Amiben benne van a férj, de természetesen egy picikét nagyobb szerepe van a légkör kialakításában a jelenlévő orvosnak, dúlának, bábáknak. Ők hozzák létre a szülés miliőjét azzal, ahogyan viselkednek, ahogyan gondolkoznak a várandósságról a szülésről, és ahogyan a kismamához viszonyulnak. Sokkal kisebb a jelentősége, hogy fehér a csempe a falon vagy pedig virágos a tapéta. Vagy hogy szól egy halk zene vagy pedig csönd van.

- Miért fontos kivinni a születést a kórházból, ha ezt a szemléletet bármelyik szülőszobán meg lehet valósítani? 

- Egyáltalán nem fontos kivinni. Az a fontos, hogy ezt a szemléletet minél nagyobb közegben elterjesszük. Megértessük a kismamákkal, hogy mennyire fontos, hogy a szülésük egy élmény legyen és ne pedig egy elszenvedni való időtartam. Hogy a gyermek boldogságán túl a szülés is egy pozitív élményként maradjon meg a szülőnők és a családok életében. Vannak olyan szülésznők és orvosok, akik újra és újra felfedezik és megélik annak a csodáját ahogy egy gyermek számunkra a mai napig érhetetlen módon megfogan. Majd növekszik, fejlődik és gyönyörűen megszületik az esetek döntő többségében. Ha nem így lenne, akkor kihalna az emberiség.  Tudjuk, hogy a szülés egy természetes élettani folyamat. Ott kell lennünk, támogatnunk kell a kismamát, ha szükséges az esetek 10-15%-ban be kell avatkozni, de a többi esetnél tényleg csak egy védőhálóként, egy bástyaként vagyunk jelen. 

- Amikor Ön szült, volt-e a szülőszobán olyan rossz emléke, amit szeretne elkerülni

- Hu, ez egy nehéz kérdés, eddig még nem igazán gondoltam át. Talán az intimitás része, ami szerintem egy szülésnél fontos. Hogy tényleg csak az jöjjön be, akit az ember szeretne, hogy ott legyen. Amikor én szültem akkor hozzám egy sor olyan kolléga is bejött, akit egyébként nagyon kedveltem, de a szülésem alatt nem biztos, hogy jólesett, hogy ott van.

- Mit gondol, a leendő anyukák alaposan fel vannak készülve az első szülésükre? 

- A kismamák jelentős része nincs felkészülve az első szülésre. Gyakran olyan szituációkba kerülnek, hogy az első szülésélményük nem úgy sikerül ahogyan kelleneNem feltétlenül azért, mert rossz orvost vagy rossz kórházat választottak, inkább a felkészületlenség miatt. Van, hogy  ezért nem születik második vagy harmadik baba. Ez a legrosszabb eset. Lehet olyan is, hogy a másodikra nagy szorongásokkal megy az anyuka. Ilyenkor sokkal több munkája van a lelki dolgokkal, hogy a második szülésből ki tudja hozni a legjobbat. 
Komoly feladat nekünk, szakmabelieknek, és nehézség a kismamáknak, hogy az első szülésnél is tudjunk olyan értékes információkat és használható segítséget átadni, amivel segítjük a döntéseit, a szülés feldolgozását, és megfelelő módon való hozzáállást.

- Egy újdonsült kismama mesélt nekünk arról nemrég, hogy mennyire rossz élmény volt, mikor órákig nem láthatta a gyermekét, rögtön elvették tőle. Valóban ez a szakszerű eljárás?

- Ez a legalapvetőbb probléma, amit ingyen meglehetne oldani. Tudom, hogy a magyar egészségügyben nagyon sok olyan gond van, amihez tényleg rengeteg pénz kellene. De ez egy végtelen egyszerű, emberséges dolog. A kisbaba igenis az anyukáé és az apukáé. Tény, hogy bizonyos helyeken, bizonyos szituációban nem megvalósítható, hogy az apuka adott esetben egy egész napig ott legyen, de az hogy az anyuka ne kaphasson meg egy egészséges újszülöttet... én azt gondolom, hogy ez jogszabályilag is törvénytelen dolog, de mindezek mellett sajnos ez előfordul Magyarországon.

Az interjút idekattintva meghallgathatod: 

2016. jan. 28.

„megszületett az „A” baba!!” :)

5 évvel ezelőtt találtam rá Dr. Herczegh Szabolcsra és a kórházukra, akkor Gergő született meg teljes biztonságban, aki most hirtelen két kis tesót is kapott. 

A történetem 2014 szeptemberében kezdődött, várandós voltam, de a baba nem maradt meg, és már akkor gondoltuk, hogy valahogy máskor/ másképp akar jönni. Fél évre rá jöttek az ikrek :). 

A terhesség alatt semmi problémám nem volt. Arról volt szó, hogy az ikrek két héttel korábban születnek a kiírt időponthoz képest, amikor eljutottunk a kritikus időpontig, hogy ne legyen koraszülés, akkor megnyugodott mindenki. Utána eljutottunk a 2 héttel korábbi időponthoz, még mindig nem történt semmi, ott már mindenki hüledezett, hogy ilyen azért nincs. 37. hét, 38.hét, teltek múltak a napok, gondoltuk ilyenkor már csak megszoktak születni, de még mindig semmi. Mindenki elkezdte kérdezni, hogy akkor császár lesz ugye? Mondtam, hogy ha nem akkor nem, a doktor úr ismeri, hogy egyszer már hogy ment nekem a szülés, ha azt mondja, hogy kisebb súlyúak lesznek és nem látja indokoltnak, nem lát semmi olyan problémát, ami miatt a programozott császárt kell választani, akkor természetese úton fognak megszületni. A Doktor úr azt mondta az a lényeg, hogy az első baba legyen fejvégű, különben nem lehet..akkor csak császár lehet.

Bejöttünk előzőnap 30 perces keményedésekkel, Herczegh doktor mondta, hogy menjek haza nyugodtan, egyek valami szénhidrátot és akkor jöjjünk vissza fél 8-ra, akkor azt mondta igen ebből lesz valami ma, de nagyon közel lakunk, menjünk még haza nyugodtan. 11-re visszajöttünk és negyed 5-re megszületett Brúnó és Máté. Nagyon gyors és nagyon intenzív volt. 

Anyukám mesélte, hogy eszméletlen érzés volt, ahogy az egész kórház együtt örült velünk. Mikor kibújt a baba, csak azt lehetett hallani a folyóson, ahogy mindenki ujjong: „megszületett az „A” baba!!”. Még a másik szobában lévő doktor nő is átjött, mert hogy ilyen szülés nagyon ritkán történik.

Tényleg olyan megnyugtató, hogy Dr. Herczeg Szabolcs mindenről mindig tájékoztatott, mondta, hogy bármikor hívhatjuk őt, kiemelkedő orvos, kiemelkedő ember.  Egy percig sem ijedtünk meg, pedig ismertette a kockázatokat is, de azt is olyan megnyugtatóan.  Mindig mondtam neki, hogy nagyon fáj, akkor azt mondta „annak örülünk az jó” , nah jó akkor örüljünk neki :) .


Már minden ismerősünknek ajánlottuk ezt a kórházat. Egyéb kezelések miatt, már több barátunk is jönni fog. Még Gergő megszületése előtt nem gondoltunk volna, hogy ilyen környezetben és így is lehet szülni. A felújítás nem is érne semmit, ha nem lenne ilyen kiváló a személyzet. Dr. Herczegh Szabolcs, Kovácsné Bognár Katalin, a csecsemős nővérek és mindenki egytől egyig olyan segítőkész és annyira kedvesek. Nagyon hálásak vagyunk nekik! 

Miből lesz a cserebogár ?! :) és két cserebogár ? - KÖSZÖNET!

2014. 02.19.  - A dátum, ami megváltoztatott mindent Melinda és Norbi életében. Számos sikertelen próbálkozás után "megtörtént a csoda...Duplán. :) "  

A fiatal pár 2010-ben kereste fel először kórházunk meddőségi részlegét. Kétségbeesettek, de bizakodóak voltak. Dr. Fülöp István tanácsára az embrió beültetést választották. Azonban ez az út sem bizonyult könnyűnek, 3 sikertelen próbálkozáson kellett - az akkor még leendő szülőknek - átesnie.
A negyedik próbálkozást joggal hívhatjuk lombikcsodának, ami Melindát és Norbit nem egy, hanem rögtön két kisbabával ajándékozta meg, és így 2014 februárjában megszületett Trisztán és Artemisz. 

Ezt a fantasztikus fotót kaptuk köszönetképpen a szülőktől:



2016. jan. 25.

Fontos, hogy a Nők többé ne féljenek a szüléstől! - KÖSZÖNET!

Kedves Réka!

Nagy örömömre szolgált amikor megtudtam hogy Magyarországon is meg lehet már tanulni a hypnobirthing technikáját/módszerét. Még nagyobb volt az örömöm mikor azt olvastam hogy az orvosok is társak ennek a módszernek az alkalmazásában.

Volt szerencsém a Húgom szülésénél ott lenni Münchenben, ahol a második gyermekét is otthon, nagyon meghitt és szeretetteljes környezetben, szülő medencében, mindössze a Bába segítségével hozta világra a hypnobirthing-en tanultak alkalmazásával. Már az első gyermeke is így jött világra, ahol nem lehettem ott, a második alkalommal kifejezetten kérte hogy legyek jelen. Csodás dolgokról tudnék beszámolni, megindító és szívmelengető élményeket őrzök erről az éjszakáról.
Ezért amikor mi is elhatároztuk, hogy komolyan teszünk azért hogy gyermekünk legyen, úgy választottam orvost, hogy rákerestem hol lehet hypnobirthing-gel szülni Magyarországon, így találtam rá kórházukra.

Dr. Vass Zoltán az orvosom, mivel közel 3  évig nem sikerült a babát „ összehozni”, úgy gondoltuk, ha mesterséges úton szükséges tovább haladnunk, jó szakember kezében legyünk.
Hála Istennek, nem volt szükség beavatkozásra, most a 13. hétben járok, és az eddigi eredmények alapján  minden rendben a babával és velem is.




A húgom is szívesen látná, hogy ez a módszer egyre több Anya, leendő Anya számára elérhető itthon is. Fontos , hogy a Nők többé ne féljenek a szüléstől, hanem a babájukra hangolódva, vele  együtt dolgozva megtapasztalják, hogy a testük és a lelkük mennyire rá tud hangolódni a Gyermekükre, hogyan tudnak a szülésre mint egy boldog folyamatra felkészülni.
Fontos lenne a Nőknek hozzájutni ahhoz az ismerethez, hogy a  „félelmetes és fájdalmas szülésből” hogyan válhat életünk egyik legszebb és legmeghittebb élménye, ezért mit tehetünk, hogyan készíthetjük fel magunkat és  a környezetünket. 

2016. jan. 11.

"újra fájdalom nélkül élek..." - Levél Dr. Fülöp Istvánnak

Kedves Doktor Úr!

Májusban írtam Önnek utoljára, akkor családtervezési szándék miatt 2015. március 1-jén abbahagytam a Visanne szedését, megvártam az első menstruációt, ahogy Fülöp doktor javasolta (ami március 24-én volt) és onnantól kezdve nem védekeztünk. Sajnos mégsem estem teherbe és menstruáltam is kétszer. A ciklusom normális, 28 napos volt. A vérzés nem volt túl erős viszont nagy fájdalommal járt. Kicsit aggódtam nehogy ismét kialakuljon az endometriózis, ezért írtam egy levelet a Doktor úrnak, hogy mi a teendő ebben a helyzetben.


Miután letettem a gyógyszert 3 hónap múlva pozitív lett a terhességi tesztem. Nem hittem a szememnek, ez maga volt a csoda, most vagyok 30 hetes kismama és a boldogságom leírhatatlan.

Ezzel a pár sorral szeretnék köszönetet mondani mindazért amit értem tett.Tudom, hogy ha 2013 novemberében én nem keresem Önt fel akkor még most is orvosról orvosra járkálnék itt Győrben, és nem is lennék áldott állapotban az szinte biztos.



Miután 2013 decemberében megműtött teljes fordulatot vett az életem, azóta újra fájdalom nélkül élek és ma amikor krisztusi korba léptem, így 33 évesen egy kisfiút hordok a szívem alatt, ez pedig maga a csoda.

Egyszóval...KÖSZÖNÖM!!!

2016. jan. 10.

Tűrni a fájdalmat, várni arra, hogy majd magától megoldódik… Ismerős?

Tűrni a fájdalmat, várni arra, hogy majd magától megoldódik… Ismerős? Aztán hiába várunk a nem is tudjuk, mire, végül mégiscsak orvoshoz fordulunk. Méghozzá a terület kimagasló specialistájához.

Így került kórházunkba Viktor, ahol Dr.Erbszt András gerincspecialista végre megszabadította 20 évnyi küszködésétől, amit gerincsérve okozott.

Derékfájással kezdődött

A problémám kb. 18 – 20 éve kezdődött derékfájással, amely időnként jelentkezett. Panasz esetén hol gyógyszerrel, hol fájdalomcsillapító injekció segítségével csökkentették a fájdalmat. A betegségem valószínűleg a saját felelőtlenségem miatt alakult ki, ugyanis néhányszor előfordult, hogy komoly fizikai erőkifejtést igénylő tevékenységet végeztem privát időben. Gondolok itt a számos házépítési tevékenységre, ami olyan fizikai erőkifejtéssel járt, amire a szervezetem nem biztos, hogy fel volt készítve, mivel mindig is irodai munkát végeztem.
Erbszt doktor is alátámasztotta Viktor feltételezését. Ha valaki nehéz tárgyakat szakszerűtlenül emelget, vagy bármi olyan tevékenységet végez, ami a gerincre kihathat, akkor az súlyos gerinctáji panaszokat okozhat.

Kirakatbetegség?

A tünet tipikus, úgynevezett „kirakatbetegség”, ami azt jelenti, hogy kb. 15-20 méterenként meg kellett állnom  és pihennem. Pontosabban jellemző volt a jobb és a bal lábamba sugárzó fájdalom és a zsibbadó végtagok állás esetén.

Kezelések/próbálkozások

A panaszaim orvosolására drasztikus megoldást kerestem, ez a tompító, érzéstelenítő injekció volt. Ez kb. 10 – 12 évig segített is. Ezután kerestem alternatív megoldásokat. A Traumatológiai Intézetben voltam három hétig, ahol infúziós kezelést, gyógytornát, masszást, elektromos kezelést kaptam, amelyek egy hosszabb időre segítettek.  Mivel aktív dolgozó voltam 66 éves koromig (felső vezető voltam egy külföldi cégnél, munkám sok utazással, üléssel és természetesen stresszel járt) nehezen volt megoldható, hogy évente két-háromszor ilyen háromhetes kezeléseken részt vegyek. Azt tapasztaltam, hogy amikor megfelelően odafigyeltem  mozgásomra, életvitelemre, akkor a helyzetem sokkal jobb volt.

A megkerülhetetlen diagnózis

Dr. Ebszt Andráshoz kerülésem előtt tavalyi év vége felé felkerestem azt az orvos ismerősömet, aki a problémám jelentkezésekor mindig segített, ő egy kórház egyik főorvosa. Nem volt súlyos a helyzetem, de arra kértem, hogy csináljunk egy MR vizsgálatot (mivel volt egy 2006 és 2009-ben készült felvételem), hogy az állapotomban milyen változás történt. Az új vizsgálatra 2014. novemberében került sor. Az új MR felvétel alapján egy súlyosbodó állapotot diagnosztizáltak nálam: erősen beszűkült gerinccsatorna, 3.-4.-5. csigolyák környékén kimutatható problémákat. A doktorom javaslata a kímélő életmód volt. Lett is volna lehetőségem, mert ekkor már nyugdíjban voltam.
De hiába tartottam be az orvosi javaslatot, az kevésnek bizonyult. A visszafogott, nyugodt életvitel ellenére, 2015 augusztusában az egyik pillanatról a másikra egy elviselhetetlen nyilalló fájdalom jelentkezett a gerincem mentén, ami kisugárzott a jobb lábamba, olyan mértékben, hogy csak pár métereket voltam képes megtenni egyszerre.


Kínzó tünetek

Nyár volt, nagyon meleg (35 Celsius körül). Felhívtam a doktort, hogy mit tudunk csinálni. A doktorom válasza az volt, hogy most nem adhat injekciót és nem tehetünk semmit, mert nagyon meleg van és olyankor nem ajánlott.  Jobb megoldást nem találva Balatonon, a ház külső medencéjében töltöttem el az időmet, mert a kb. 27 fokos víz egy kicsit enyhítette  a fájdalmamat.

Dr.Erbsztre találva

Budapestre visszatérve felkerestem az eredeti orvosomat, aki mivel az idő hűvösebb lett, adott néhány injekciót. Ezek nem használtak. Ekkor határoztam el, hogy más megoldást keresek. Interneten keresve találtam rá a „ DOKTORFIT” honlapra, ahol is Dr. Erbszt András főorvos úr által írt cikkeket olvashattam a gerinc  problémákkal kapcsolatban. Bejelentkeztem hozzá a lehető legkorábbi szabadidőpontra.
Doktor úr megvizsgált és javasolt egy gyors, új MR vizsgálatot. Az elkészült felvételt megmutattam az előző orvosomnak is, (mivel Ő ismerte az összes előző felvételt is), aki akkor azt mondta, hogy az injekciós kezelés lehetősége itt véget ér, és más beavatkozás után kell nézni. Erbszt főorvos úr megpróbálkozott egy sorozat infúzió adással, de semminemű javulást nem okozott. Ekkor vetette fel a doktor úr az operáció lehetőségét, mint olyan beavatkozást, ami segíthet. Mivel beleegyeztem a műtéti beavatkozásba, gyorsan túl akartam lenni rajta, vállaltam a magánkórházi befekvést. A műtéttel kapcsolatban nincs élményem, mert átaludtam. A műtét utáni napok egy kicsit nehezek voltak, de így már  néhány hét elmúltával azok is elhalványulnak.  Az operációval a probléma nem azonnal szűnik meg. Hosszú kitartó utókezelés következeik, melyet kitartóan kell végezni, ha az ember javulást akar.

Ilyennek képzelném el a 21. századi magyarországi kórházakat

A kórházzal kapcsolatos tapasztalataim pozitívak:  a személyzet, az ügymenet, a hozzáállás csak elismerést érdemel. Meg kell jegyeznem, hogy ez volt életem első műtétje, nincs tapasztalatom ilyen téren. Természetesen tudom, hogy gazdagabb országokban ennél még felszereltebbek a kórházak, de nálunk, ha ez lenne már az általános, akkor is jó lenne.   Hasonló problémával küzdő „sorstársaknak„ a javaslatom az, hogy időben keressék fel a megfelelő specialistát, és fogadják meg a tanácsait !”
A Róbert Károly Magánkórházat, ha egy szóval kéne illetnem, akkor az a kiváló lenne. Dr. Erbszt Andrást, azért több jelzővel is körbe írnám felkészült, korrekt információkat adó, segítőkész. Az operáció külső nyomát lassan már látni sem lehet, mindenki, aki látta az operáció nyomát, gyönyörű sebhelyről beszél (analfabéta és szakember is!).


 A doktor urat ismerőseim körében mindenkinek csak ajánlani tudom! Ez már többször meg is történt.

2016. jan. 7.

Tudtam, hogy a szavaknak ereje van, de hogy ekkora…- KÖSZÖNET!

Szeretnék köszönetet mondani a Róbert kórház munkatársainak, valamint orvosomnak, Dékány Ágnesnek és segítőinek: Fantha Zsuzsa, Hasilló Annamária és Kun Laura szülésznőknek, hogy gyermekünk érkezését és az első együtt töltött órákat, napokat felejthetetlenül széppé tették. Mindennél jobban hálás vagyok, hogy kislányunk háborítatlanul születhetett és sem a szülés előtt, sem közben, sem utána nem történt semmiféle beavatkozás, ami kizökkentett volna minket abból a csodából, amelyben azóta is – pont ma három hónapja – élünk.

Hálás vagyok, hogy megtaláltam azt az orvost, akiben teljes mértékben megbízhatok, aki azokat az elveket vallja, amik fontosak nekünk. Még csak álmodoztunk a gyermekünkről, mikor Ágival először találkoztam. Azonnal éreztem, jó helyen vagyok. Ezután az első találkozás és beszélgetés után egy héttel tudtuk meg: kisbabánk lesz. Ági végigkísérte a várandósságom, a találkozásainkkor mindig azt éreztem, egy másik nő, anya, feleség ül velem szemben. Az, hogy egy nagyon jó orvos is, most csak másodlagos volt, hisz nem voltam beteg, „csak” állapotos. Máig naponta gondolunk rá, beszélünk róla – ezúton kérek bocsánatot tőle, ha sokat csuklik miattunk. Barátnőnek, családtagnak érzem, akire mindig számíthattam – értette és érezte minden gondolatunkat, rezdülésünket. Segített egy nagy veszteség feldolgozásában és segített legyőzni a félelmeket, aggodalmakat – nemcsak a testemre és az abban fejlődő kis emberre, hanem a lelkemre is figyelt. A mai napig számíthatok rá, nemcsak jó orvos, jó ember is.  

Nagyobbik gyermekem születésénél – 2008-ban egy másik budapesti kórházban – úgy éreztem, ami a szülőszobán történt, nem rólunk szólt, a főszereplők nem mi voltunk, hanem a főorvos úr (választott orvosom), aki történetesen sietett egy nagyműtétre, így nekünk is sietni kellett: gyorsan kellett szülnöm. Volt hát burokrepesztés, oxitocin, gátmetszés és minden, ami „kell”, mert a „kórházi protokoll” megkívánja. Hónapokig (évekig) nem sikerült feldolgoznom ami ott, akkor történt. Pedig természetesen szültem, a gyermekem egészségesen jött a világra, mégsem tudtam felhőtlenül boldog lenni, mert a lelkemnek fájt az a hozzáállás, ahogy a természetes folyamatba durván beavatkozva meggyorsították a szülést és átvették az irányítást. A fizikai fájdalom elmúlik, de ez a fájdalom nagyon sokáig tartott. Talán most múlt csak el, egy gyönyörű szülés-születéssel, ami felülírt minden eddigi fájdalmat, csalódást. 

Bebizonyosodott, hogy jól éreztem: lehet beavatkozások nélkül, a magunk ütemében (ami egyébként gyorsabb volt, mint az oxitocinnal meggyorsított szülésem – az első méhösszehúzódástól számítva három óra, a kórházba érkezéstől számítva egy óra múlva a karomban tartottam a kislányunkat) szülni. Dékány Ágnes doktornő olyan tapintattal volt jelen, hogy még azt sem vettem észre, mikor vajúdás közben a babánk szívhangját hallgatta. Azt viszont észrevettem, hogy nemcsak a férjem, hanem az ő kezét is szoríthatom és hogy mekkora erőt adnak a szavai: „Menni fog, meg tudod csinálni. Bátorság!”. Tudtam, hogy a szavaknak ereje van, de hogy ekkora… Olyan gyorsan történt minden, szerettem volna kipróbálni a kádban vajúdást (esetleg vízben szülést), de erre már nem volt idő. Az otthonosan berendezett szülőszoba franciaágya mellett, egy matracon született meg a kisbabánk, úgy, ahogy mi szerettük volna. Rengeteget álmodoztam arról, hogyan szeretnék majd szülni: szabadon választott testhelyzetben, kórházi műszerek nélkül, szeretetben, biztonságban. Valóra vált. Azonnal magamhoz ölelhettem a kislányunkat és így maradtunk sokáig. Még összekötött minket a köldökzsinór és összetapasztott a magzatmáz. Meg persze az a szeretetburok, amiben azóta is érzem, egyek vagyunk. Hármasban lehettünk az „aranyórában”, gyermekorvosi vizsgálat csak ezután következett, de ez is szinte észrevétlenül – a doktornő nem vitte el a picit, a karomban fekve is meg tudta vizsgálni. Így nemcsak a szülés volt háborítatlan, hanem az azt követő események is. Két óra is eltelt talán az első fürdetésig. Kislányunk bőre azóta is gyönyörű, hiszem, hogy a sokáig a bőrén lévő magzatmáznak köze van ehhez. 


Természete pedig nyugodt, békés – szerintünk a szép kezdetnek is köszönhetően. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen szépen jöhetett a világra.
A kórházban töltött napokat is a béke és nyugalom jellemezte. Semmi „kórházszag”, semmi rossz élmény. Csak csupa-csupa jó: mosolygós, kedves orvosok, nővérek és egy végtelenül aranyos takarítónéni. Finom reggeli, ebéd és vacsora. És amit még egy kórházban sem tapasztaltam soha: kopogtak a szobánk ajtaján, mielőtt beléptek volna. Ha segítségre volt szükség, mindig ott volt valaki, akitől kérdezhettem, egyébként pedig hagytak minket egymásra hangolódni, ami tökéletesen sikerült is. Egy pillanatra sem voltunk külön a kislányommal. És ami még nagyon fontos, a szoptatáshoz is maximálisan támogatóan állt mindenki a kórházban. 

Mindez, ami velünk történt, számunkra megfizethetetlen. De azért annak is örülök, hogy családunk segítségével meg tudtuk fizetni, nekik is köszönettel tartozom. Kezdetben, mikor kiderült, hogy Dékány Ágnes doktornővel egy magánkórházban tudunk szülni, hezitáltam, megengedhetjük-e ezt magunknak. Családi összefogás nélkül nem is ment volna. Most viszont azt érzem, minden forintért megérte, jól döntöttünk. Nem mindegy, hol és hogyan szülünk – megtapasztaltam. A mostani szülésem után lelkileg megerősödve, feltöltődve vághattam bele a babázásba és lehetek a világ legboldogabb kétgyerekes anyukája, aki most nem panasz-, hanem köszönőlevelet fogalmazgat három hónappal a szülés után. Remélem hamarosan azt is megtudom, milyen háromgyerekes anyukának lenni, mert egy ilyen szép szülés után szinte azonnal kimondtuk a férjemmel: szeretnénk átélni újra! 

2016. jan. 5.

Csodák igenis vannak, csak jó helyen kell őket keresni :)

Elza a bizonyíték arra, hogy semmi sem lehetetlen és hogy csodák igenis vannak, csak jó helyen kell őket keresni :)

Major Ágnes a kórházlátogatás háziasszonya és a kórház eset managere, azaz a leendő szülők „útitársa” beszélgetett Elza édesanyjával a hosszas tortúrájukról.
A szülők 8 éven keresztül próbálkoztak a gyermekáldással, azonban minden igyekvésük sikertelennek bizonyult, így elhatározták, hogy felkeresik kórházunkat és Fülöp doktort. 2014 októberében egy méhtükrözés során derült ki, hogy Elza anyukájának miómája van, amit Dr. Rucz Árpád megoperált, majd visszaküldte a párt Dr. Fülöp Istvánhoz. A doktor úr leszívta az érett petesejtet, amit lefagyasztottak és december 6-án megtermékenyítve beültettek az akkor még „leendő” anyukának. A csoda azonban ekkor még váratott magára, így április 9-én újabb megtermékenyített petesejt került beültetésre.



2015. decembere, megszületett a kis Elza. A szülők pedig azóta sem győzik dicsérni Dr. Fülöp István kezeit és az egész kórházi személyzetet. A legnagyobb ajándékot kapták az ünnepekre, amit csak kapni lehet. 

2016. jan. 4.

Minden egyes orvos és ott dolgozó profi szakember - Köszönet!

Róbert Károly Magánkórház Dolgozóinak, de legfőképpen a Szülészeti- és Csecsemőosztályon dolgozó orvosoknak !

2014.12.27-én született meg 4. kisfiúnk a Magánkórház meghitt és gyönyörű falai között, 4100 grammal és 58 cm-rel.
Dr. Timmermann Gábor és Zachár Erika szülésznő segített minket a vajúdás és szülés fárasztó óráiban, hogy hattagú család lehessünk. Minden egyes orvos és ott dolgozó profi szakember, biztonságban éreztük magunkat abban a 3 napban, és sokat segítettek nekünk.
Azóta eltelt 1 év, Legkisebb gyermekünk karácsony utáni napon betöltötte 1. életévét. Botibaba szülinapos fotójával szeretném megköszönni áldozatos munkájukat, emberségüket és szakértelmüket, illetve Timmermann doktor úrnak, hogy 4. kisfiam születésénél is ő volt jelen! 



Kívánom, hogy munkájukat továbbra is A Csoda kísérje, mert egy kisbaba megszületése Csoda.

Boldog Új Évet kívánunk!



A legszebb Karácsonyi ajándékunk - Köszönet!


Soha nem szerettem orvoshoz járni és bevallom, még egy szimpla vérvétel is rettegéssel tölt el, a zöld csempés kórházakban pedig még látogatóként is az ájulás környékez. Így amikor elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk, számomra rendkívül fontos volt, hogy majd olyan helyen szülhessek, ahol a lehető legbarátságosabb a légkör, a legkevésbé „kórház-szerű” a környezet és zöld csempe még nyomokban sem lelhető fel a falakon.
Ám ami ennél is lényegesebb volt, hogy olyan orvost találjak, akiben maradéktalanul megbízhatok. A legjobbat szerettem volna magunk mellett tudni, hát érdeklődni, keresni, kutatni kezdtem.
Így kerültünk Dr. Herczegh Szabolcs rendelőjébe, majd 9 hónap múlva a Róbert Kórház lila színű szülőszobájába.


Mindig úgy képzeltem, hogy egy magánklinika megfizethetetlen luxus, ezért kellemes meglepetésként ért, hogy itt tulajdonképpen egy török nyaralás áráért hozhatom világra a gyermekemet, magas színvonalú ellátás mellett és szállodai körülmények között. És ekkor még nem is sejtettem, hogy ez az intézmény a fentieken kívül még mennyi pluszt fog nyújtani nekünk. Most már állíthatom, hogy itt szülni életünk legjobb befektetése volt!

Jön a baba!
Mindössze egy vizsgálaton voltam Herczegh Doktor Úrnál, mielőtt felhívtam a terhességi teszt eredményével, így nagyon jól esett, hogy így ismeretlenül is, már az első pillanattól kezdve velünk örült a baba érkezésének.
Kedves, mosolygós, megnyugtató személyisége, pozitív kisugárzása és alapossága mindig biztonságérzetet nyújtott számomra a terhes gondozás ideje alatt. Azt pedig külön értékeltem, hogy a nap 24 órájában elérhető volt telefonon és mindig készségesen, végtelen türelemmel válaszolt az engem foglalkoztató kérdésekre, ahogy azt fogadott szülésznőnk, Czemmel Franciska is tette a szülést megelőző találkozásaink során.
Nekem fontos volt, hogy előre megismerhettem őt, mert nem akartam, hogy egy idegen legyen mellettem a vajúdás óráiban és az is lényeges volt, hogy időben egyeztethessünk a szüléssel kapcsolatos terveimet.
A kórház által szervezett felkészítő tanfolyamok is hasznosnak bizonyultak, mert nem csak sokat tanultunk belőlük, de megismerkedhettünk az itt dolgozókkal, megnézhettük a szülőszobákat, a csecsemő osztályt, bejárhattuk az épületet. Ennek köszönhetően hétről-hétre fokozódó várakozással és növekvő magabiztossággal léptünk be a klinikára, ahol egyre több volt az ismerős arc.
Így volt ez december 9-én, a mi nagy napunk reggelén is, amikor kinyílt a szülészet ajtaja és Charlie angyalaiként jelent meg mögötte Kovácsné Bognár Kati, Franciska és Nega Doktornő. Engem pedig rögtön elöntött a megnyugvás kellemes érzése.

Végre szülünk!
A barátságos, otthonos hangulatú szülőszoba franciaágyán a párom mellett fekve vártam a fájásokat, zenét hallgatva, majd később hol állva, hol a kádban fekve, a nekem jól eső módon vajúdhattam.
Minden vágyam az volt, hogy természetes úton hozzam a világra a kisbabámat, fájdalomcsillapítás és egyéb beavatkozás nélkül és úgy gondoltam, hogy ezért mindenre hajlandó leszek.
Ehhez a Doktor Úrtól, Franciskától és a szülőszobában velem küzdő páromtól is maximális támogatást kaptam, ám a természet és a baba méretes buksija közbeszólt, így a vajúdás végén mégis a műtőben kötöttem ki.
 Addig a császármetszés gondolatától is rettegtem, de ott, abban a helyzetben, a csapat profizmusának és kedvességének köszönhetően félelem helyett csak megkönnyebbülést és hálát éreztem.
Végig tudtam, hogy feltétel nélkül rábízhatom magam Herczegh Doktorra és számíthatok Franciskára, aki a műtőben sem hagyott magamra és végig kedves szavakkal bíztatott, fogta a kezem, simogatta a fejem. Ez azokban a pillanatokban rengeteget jelentett a számomra, amit soha nem felejtek el neki.
Az aneszteziológus végtelen kedvessége és türelme pedig az első pillanattól kezdve megnyugvással töltött el.
A műtét gyorsan és oldott hangulatban zajlott. A team tagjai barátságosak, jó kedvűek voltak, végig viccelődtek, ami elterelte a figyelmemet arról, hogy éppen mi történik velem a lepel túloldalán.

Csak egy angyali hang rántott vissza a valóságba: az estébe hasító hangos sírás, ami a legédesebb zene volt a füleimnek! Megérkezett a várva-várt kisbabám!
A Doktor Úr a már készenlétben várakozó Franciska kezébe adta őt, aki rögtön megmutatta nekem. Ordított, maszatos volt és véres, magzatmáz borította, de számomra még így is a leggyönyörűbb volt a világon! Úgy éreztem, hogy nála szebbet és aranyosabbat még nem láttam életemben! Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni.
Csak egy kis időre vitték ki, s miután megmérték, felöltöztették rögtön vissza is hozták nekem. A mellkasomra fektették és hosszú percekig puszilgathattam, simogathattam, miközben a Doktor Úr befejezte rajtam a műtétet. Majd kivitték a kislányomat az apukájához. Az ő karjaiban várhatta, hogy engem is kitoljanak hozzájuk. A következő két órát már hármasban, a saját szobánk nyugalmában és teljes meghittségben tölthettük. A babát rögtön a mellemre tették, így szinte az első pillanattól szopizott.


Az első napok
A következő reggeltől végig mellettem volt a picur csak akkor vitték el, amikor valamiért segítséget kértem az ellátásában. Utóbbiban nem volt hiány. A csecsemős nővérektől kezdve az orvosokon át az éjszakás nővérekig mindenkitől maximális törődést kaptunk, a teljes személyzet a gondunkat viselte. Mindenki kedves és mosolygós volt, még a takarítónő is.


Megmutatták, hogy hogyan kell ellátni egy csecsemőt, megtanítottak fürdetni, segítettek a szoptatásban, a gyerekorvos naponta megvizsgálta a kicsit.
Franciska rendszeresen benézett hozzánk és Herczegh Doktor is minden nap meglátogatott.
Szuper volt, hogy a párom szabadon jöhetett, mehetett, annyi időt töltött bent velünk, amennyit csak akart, így már az elejétől fogva részt vehetett a baba gondozásában.
Mindez lehetővé tette a számomra, hogy kizárva a külvilágot csak a kisbabámra koncentráljak. A kórházban töltött napok burokban teltek, csakis rólunk szóltak. A kettesben átvirrasztott éjszakás során kezdtünk el egymással ismerkedni, összeszokni, felfedezni a másikat. Csodálatos volt!
A gyerekorvosunk szerint, az hogy a baba ennyire mosolygós, kiegyensúlyozott,, nagyon szépen szopizik és hogy rengeteg tejem van, annak is köszönhető, hogy ilyen nyugalomban és harmóniában teltek az első közös napjaink.


Könnyes búcsú
Meg kell mondanom, hogy bár alig vártam, hogy haza érjünk és megkezdhessük hármasban az életünk, picit fájt a szívem, amikor elérkezett az indulás napja.
Elsőször Franciska jött elköszönni, majd Herczegh Doktor búcsúzott tőlünk, amitől őszintén meghatódtam.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha könnyes szemmel fogok elhagyni egy kórházat, hálával és szép emlékekkel csordultig telt szívvel. - Mindezt a küzdelemmel teli órák és nehéz vajúdás ellenére. –
Amikor kiléptünk a klinika ajtaján lezárult egy gyönyörű korszak, egy izgatott várakozással és megannyi élménnyel teli, csodálatos 9 hónap, aminek a Róbert Kórház dolgozói is részesei voltak és akiknek azért, hogy életünk egyik legszebb emlékeként gondolhatunk vissza erre az időszakra, örökké hálásak leszünk.
Különösen Herczegh Doktor Úrnak és Franciskának, akiknek ezúton is szívből köszönünk mindent!
De az ajtón túl ott várt a még ennél is csodálatosabb új életünk a kisbabánkkal, aki a Dorka Rebeka nevet kapta. Dorka azt jelenti, Isten ajándéka. Ő tényleg nem csak az idei Karácsony, de életünk legszebb ajándéka!

Gerda